Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

büntetlen életű magánnevelőt, mert mindketten szocialisztikus tanokat terjesztettek. Az ellenük megindított vizsgálat a következőket derítette ki: Simonyi Antal, miután Itáliában művészi kiképzést nyert, Franciaországba utazott és ott megismerkedett Fourier szocialisztikus tanaival, amelyeknek lelkes hívévé szegődött. A forradalom idején Pesten tartózkodott, s ekkor nyerte meg Némethy Imrét is a szocializmus eszméjének. 1849-ben a forradalmi magyar kormányt Szegedre is követte, majd 1850ben visszatért Pestre. Némethyvel, aki ekkor Tápiószelén tartózkodott, sűrű levelezésben állt, kölcsönösen beszámoltak egymásnak a szocializmus terjesztése terén elért eredményeikről. Simonyi, hogy a szocialista tanokat minél szélesebb körben terjeszthesse, franciából magyarra is fordított ilyen munkákat, és erre másokat is igyekezett rávenni. Köréhez tartozott Ney Ferenc, a pesti tanítóképzőintézet igazgatója, s egyben a festőakadémia titkára, valamint Nagy József is, aki nevelő volt Geibel Károly könyvkereskedő házában. Megnyerte eszméinek Hazucha Ferenc mérnököt és újságírót is. Simonyi tájékozódni kívánt a szocializmus újabb eredményeiről is és ezért összeköttetésbe akart lépni francia szocialistákkal. Éppen egy francia levelet fogalmazott, amikor letartóztatták. Ebben részletesen beszámolt az eredményekről, amelyeket Magyarországon a szocialista tanok elterjesztése terén eddig elért, s azt a reményét fejezte ki, hogy 1854-ben ebben az országban az írni-olvasni tudók egynyolcada a szocializmus híve lesz, 1860-ig pedig mindenütt megalakulnak az ún. phalansterek, a Fourier tana szerinti szocialisztikus közösségek. Kanzler véleménye szerint a szocializmus veszélyt jelent a család, a vallás, a személyi tulajdon és a történelmi állam számára. Felmerül azonban a kérdés, milyen büntetőtörvény alapján volna a szocialista tanok terjesztése üldözendő. Ügy véli, hogy ezt a Mária Terézia-féle büntetőtörvénykönyv 61. cikkelyének 3. §-a szerinti másodfokú felségsértésnek kell minősíteni. Erre a törvény kötél általi halálbüntetést, jelentékeny enyhítő körülmények esetében megfelelő testi büntetést ró. Simonyira nézve súlyosbító körülmény az, hogy ő Fourier tanainak elvakult követője, hogy ezeket az eszméket Ő plántálta át Magyarországra, s hogy érintkezést akart felvenni külföldi szocialistákkal. Enyhítő körülmény viszont, hogy Simonyi is, Némethy is nyugodt emberek, akik kevéssé vettek részt a forradalomban, hogy a szocializmus elterjesztése terén nem értek el nagy eredményeket, s hogy hosszú vizsgálati fogságot álltak ki. Némethy esetében az is enyhítő körülmény, hogy őt Simonyi tette szocialistává. Vizsgálati fogságukkal büntetésüket kitöltöttnek lehetne venni. Német nyelvű e. t. — Hadtört. Int. I/t-a. Pesti haditörvényszék. 1852. 10-58. A haditörvényszék okt. 16-án hozta meg Ítéletét, a fenti értelemben. Simonyi és Némethy két nappal később szabadult ki a börtönből.