Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

katonaság, csendőrség és megyei közbiztonsági személyzet tettleges összesített erejére lett szükség, hogy egyfelől a bosszút lehelő vadcsapat ellensúlyoztassék, másfelől, hogy a tettesek érdemlett büntetésük kinyerése végett a megye székhelyére bekísértessenek. Jóllehet tehát 51 személy részint mint tettes, részint mint bűnrészes, a megyei börtönökben őriztetik, a még mindig nyugtalankodó többi lakosság fékentartására a katonaság egy részét Nagyméltóságodnak bölcs további intézkedéséig Bréd helységében meghagyni szükségesnek találtam. Ezen lesorolt communisticus merényletnek illetékes fenyítési hatósága a hatályban levő magas rendeletek szerint a nagyváradi cs. k. haditörvényszék lévén, nem késtem ezen hatósághoz azon megkeresésemmel járulni, hogy miután a tömeges tettesek Nagyváradra leendő átkísértetése egyfelől veszéllyel, másfelől a magas államkincstár tetemes költségeivel lenne egybekapcsolva, ezen bűntény kiderítését és kellő megtorlását küldöttségképen a megye székhelyén fognatosítaná, mit saját szempontomból is a nagyobb hatás és rettentő példa fogalmainál fogva kiválólag óhajtanék. Hogy pedig ezen esetet, minden fontossága mellett is, csak most sietek Nagyméltóságodnak mélyen tisztelt tudomására juttatni, onnan van, mert az előleges vizsgálat rendén e megyében általánosan lábrakapott alattomos népbujtogatók egyikének felfedezését eszközölni teljes reményen volt, ami azonban, bár valamennyi tettesek és ingerlő faluhősök kiviláglottak, saját gyanításaím szerint mégsem sikerült." „Ebből, valamint a naponként szaporodó erdő- és legelőelkülönítési perekből, amelyek mind megannyian zajosan kezdődnek, őszintén azt következtetem, hogy a nép között ezen nyugtalanság magvát kártékony bujtogatok hintették el, kik azonban a népszerűség leple alá menekülve, eddigelé hatóságilag utolérhetők nem lehettek, de kiket felfedezni és minden tehetségeiktől megfosztani igyekezvén, e tekintetben alkalmas módon intézkedni el nem mulasztottam."

38 Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1864. IV. F. 5184. (5403) 38 A brédihez hasonló eset történt a Veszprém megyei Szentgálon, 1865 jan. 5-én. Itt Gombás Lajos földbirtokost, a községi erdő zárgondnokát verték agyon a parasztok, egy megyei karhatalommal végrehajtott vizsgálat alkalmával. A parasztok nem akartak belenyugodni erdőhasználatuk korlátozásába. Gombás viszont igen szigorúan járt el az erdei kihágást elkövetőkkel szemben s mindig feljelentette őket a politikai hatóságnak. A lakosok, amikor egyszer újból pandúrokat hozott a nyakukba, megrohanták a községházát. Gombást kézrekerítették s addig ütlegelték, amíg a lelkét kiadta. A katonai bíróság 33 szentgáli lakos ellen hozott halálos ítéletet. A halálos ítéleteket kegyelmi úton 12—20 évig tartó börtönbüntetésre változtatták. (Htt. eln. 1865. IV. A. 336. és 1866. IV. A. 1730)