Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

tetébtil új szabályok alkottassanak, mert a tárgy igazságos elintézésére a fennálló törvények és rendszabályok is elegendő támaszt nyújtanak. Akármelyik osztályba tartozzanak a panaszló zsellérek, ezt véglegesen megállapítani és a földesúrrali viszonyaikat barátságos egyezmény hiányában meghatározni az illetékes úrbéri bíróságoknak leend feladata, és pedig mint fent említtetett, még azon esetben is, midőn a község úrbéri rendezési vagy tagosítási pere lefolyt ugyan, azonban a zsellérekre nézve a pátens szabályai alkalmazásba nem jöhettek. Addig pedig, még ez ügy jogérvényes bírói ítéletek által eldöntetnék, a közigazgatási hatóság fogja e tárgyat folytonos felügyelete alatt tartani, és iránta a szükséges intézkedéseket megtenni. . . Ekként az ügy tárgyalása a rendes kerékvágásba hozatván, mind a zsellérek zaklatásai, birtokbuli kihányatása és szolgálmányokkal évrül-évre fokozottan terheltetése legalább a jelenleg kérdés alattiak túlnyomó részére nézve valószínűleg elháríttatni, mind a földesurak igényei, amennyire azok igazságosak és méltányosak, kielégíttetni fognak. Ámbár tehát a felhozottak szerint a jelenleg fennforgó panaszok új szabályok rögtönös kibocsátásának elkerülhetetlen szükségét eléggé nem igazolják : tagadhatatlan mégis, hogy a szóban levő esetek között is fognak találkozni olyanok, melyeknél a zsellérek túlterheltetése ellenében a bíróságok és hatóságok ótalmat nyújtani a fennálló rendszabályok erejénél fogva nem lesznek képesek, másrészt pedig alaposan feltehető, hogy az ország több részeiben alakultak és alakulni fognak oly viszonyok, melyek az eltörült jobbágyság visszahozatalának színét viselik, vagyis inkább egy énnél sokkal terhesebb állapotnak rendszeresítését fognak magukkal hozni. Ilyenek a felvidéken a cselédség helyét pótló zsellérek, kik valóságos majorsági, vagy különbféle és többé nem orvosolható visszaélések mellett allodizált volt úrbéres földeken telepíttetnek ; ilyenek az alföldön az úgynevezett kertészközségek, melyek nagyobbrészt kamarai s részint magán birtokokon is 6—10 vagy több évekre szóló haszonbéres szerződések mellett alapíttattak. A földmívelő lakosság ezen százezrekre menő osztályának sorsa a jövő törvényhozás figyelmét méltán fogja igénybe venni s politikai és nemzetgazdászati fontos tekinteteknél fogva azon feltételek kiszabását szükségessé tenni, melyek szerint hatósági közbejövetel mellett az ily telepítések alakulhatnak és az álladalom pártolására számíthatnak." A felterjesztés a továbbiakban az egyes tanácsosok különvéleményét is közli. Ezek között említi meg, hogy Dobrzánszky és Jakab tanácsosok ,,azon előleges szabályos intézkedést óhajtják, hogy a földbirtokos és zsellér közt alakulandó viszony törvényességének feltételéül a hatóság közbejötte kiköttessék, illetőleg hogy jövőre az ilyes szerződések az 1848 év előtti szokás szerint a vármegyei ügyész jelenlétében eszközöltessenek." (55961. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Kanc. 1863. 6797. (18294)