Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

végre is hajlandókká lesznek más administrator alatt szolgálni." (16344. sz., Kanc. eln. 1862. 639) A Hlaváts ellen vádaskodó földbirtokosok közül Ujházy Albertnek meghagyta a kormányzó, hogy panaszait foglalja írásba. Ujházy ezt aug. 17-én Habzsánban meg is tette. Pálffyhoz intézett panasziratában előadja, hogy a megyei kormányzó számos „visszaélést" követett el az egykor nemesi kiváltságokkal bírt osztály törvényes jogai és érdekei ellen. „Elnézetik büntetlenül — írja többek között — hogy a zsellérek által birtokaink egy része ingyen bitangoltassék, nem kapunk orvoslást a királyi kisebb haszonélvezetek megsértéséért, sőt maga a törvényes rend felett őrködni kötelezett főszolgabíró nyilvános rendelete által felingerii a népet, hogy a nemesi osztály által kizárólag bírt és meglehetős súlyos jövedelmi adóval terhelt ezen egyetlen készpénzt szolgáltató jövedelmi forrásunk is a nép kihágásai által eltörpittessék s megsemmisíttessék." (Htt. eln. 1862. VI. 16303) «0 1862 szeptember 5. — Pest Kapy Ede, Pest megye kir. biztosának levele gróf Pálffy Móric helytartóhoz a sárosi zsellérek helyzetéről.

1 „A Sáros megyei zsellérek szenvedései és mostoha állapotuk okai régibb idők történetében keresendők. Első vala Ujházy László — most emigráns és amerikai consul Anconában — ki az 1834—35. években budaméri zselléreitől azon okból, hogy kurialisták, a földeket elvette. Fájdalom, az akkori megye ezen eljárást ítéletileg helybenhagyta, ámde ítéletét önerejével végrehajtani képes nem lévén, a zsellérek katonai erővel, irtóztató elkeseredések között, kiűzettek használt földeikből, és az akkoron előfordult ellenszegülések miatt számos családfők a megyei börtönbe kerültek. Ezen példát több alsótárcai járásbeli birtokosok — mely járásban Ujházy László lakott — követték, de a zselléreket földeiktől megfosztani csak keveseknek sikerült. Később a földesurak felhagytak ezen kísérletekkel, és 1846—48. évig, amidőn én az alsótárcai járás főszolgabírája voltam, ily foglalási kísérletek elő nem fordultak. Ámde úgy látszik, hogy a későbbi idők kedvezőbbek valának a volt földesuraknak. Az összesítések mindenütt a zsellérek pusztulásával végződtek, és amennyiben némely földesurak munkaszükségletük fedezésére a föld nélkül maradott lakosoknak földeket használatba kiadtak, ezen quasi bérletek fölötte terhes feltételek mellett köttettek, úgy hogy egy 4 köblös földért a zsellérek általában 150 napot dolgozni kénytelenek, ekként két pozsoni mérőnyi földnek bérlete 7 ft. 50 kr.-ra számítható. 7 Pálffy szept. 1-én levélben fordult Kapy hoz, és személyes beszélgetéseikre hivatkozva felkérte őt, hogy, mint a Sáros megyei viszonyok közelebbi ismerője, közölje vele nézeteit a tapolyi zsellérmozgalmak okairól.