Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
seínek megelőzése végett a vagyontalan munkás nép ezreinek huzamosb időre biztos keresetforrásokat nyitván, őket folytonos foglalkozás mellett saját és családjabelieknek fenntartásához megkívánható eszközök beszerzésére képessé tegyék." Elsősorban útépítkezésekre és tiszaszabályozási munkálatokra gondol. Egyébként, hogy a szolgabírák jelentéseinek valódiságáról meggyőződjék, maga is beutazta a megye nagy részét, és megbizonyosodott a szomorú valóságról. Megemlíti, „hogy a megye több vidékein az alsóbb néposztály insége már most is oly fokra hágott, hogy például Szegvár községben a munkát hasztalanul kereső lakosok számára az elöljáróság községi vagyonból gabonát vásárolni és azt kölcsön fejébe kiosztani erkölcsileg kényszerítve volt. Hódmezővásárhelyen pedig, hol hasonló célból, és a netalán szükséges intézkedések életbeléptetése iránt a város előbbkelő lakosaival tartandó értekezlet végett megjelentem, a földműves gazdák cselédjeiket tömegesen elbocsájtani kénytelen lévén, a foglalkozás nélküliek száma tetemesen megszaporodott, kik családjaik fenntartására megkívántató munka és élelmiszerek teljes hiányában a zavargásra már most is hajlandóknak mutatkoznak. .." (753. eln. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. 1863. III. 8/a 44278. (47326) Csongrád megyében — a főispáni helytartó júl. 16-i jelentése szerint — 26 989 fő élt munkabér után, ebből községek és magánosok 6445 főt láttak el munkával, közmunkára szorult 20 544 munkaképes egyén. (Htt. 1863. III. 8/a 53635 — 56534) Sokszor a munkaképeseknek is könyör adomány okból kellett élniök, mert nem kaptak munkát. A megyekormányzó 1864 jan. 25-én azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy a rendkívüli hideg miatt a munkaképes ínségesek foglalkoztatására megindított töltésezési és egyéb munkálatokat le kellett állítani, s ezért újabban ilyen munkaképes ínségesek is a megyei ínségbizottmányhoz fordulnak ellátásért. Sürgős intézkedést kért, mert az ínségi bizottmánynak erre sem felhatalmazása, sem pénzalapja nem volt, másrészt viszont ,,ezen néposztály a mostani körülményekhez képest a nélkülözés és ínség szomorú következéséhez — az éhhalálhoz — legközelebb áll". 10 (Htt. 1864. III. 8jb. 9576-8272) 10 Szabolcs megye főispáni helytartója júl. 22-én azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy megyéjében az ínséges, munkát igénylő lakosok száma kb. 12 000 fő. (Htt. 1863. III. 8/a. 53635-58642) Később - augusztus 14-én - a hortobágyi nagy csatorna építésének megkezdését kérte. A megye aszály sújtotta vidékein már befejezték az aratást — írja ekkor — a többi részeken pedig az odasereglett nagyszámú munkáskezek ezreinek keresetet kell biztosítani, „nehogy a szükség és tétlenség által könnyen tévvítra vezethető tömegek rakoncátlanságra vetemüljenek". A megyének aszály sújtotta alsó részében csendőrségi szakaszok felállítását javasolta, annál is inkább, „mivel a szomszéd Heves megyéből s Kunságból a Nyírbe vonuló nép ezrei éppen a megye alsó részét érintik útjokban". (Htt. 1863. III. 8/a. 47874-64692) Bács-Bodrog megye főispáni helytartója 1863 okt. 3-án az adók katonai karhatalommal való behajtásának felfüggesztését kérte, hogy „az ínséget szenvedő nép vég elkeseredésig ne terheltessék". (Htt. eln. 1864. IV. K. 7491. - 13820) Az elkeseredés csak néha robbant ki. A főispáni helytartó nov. 26-án jelentette, hogy Csantavér községben a szűkölködők összecsoportosultak. Egyik vezetőjüket, aki a község elöljáróinak azt mondotta, ha kenyeret nem kapnak, „majd odamennek, ahol mit találnak", a katonai bíróságnak adták át. A községben azóta felváltva csendőrök és megyei pusztázó legények őrködnek a közcsend és rend felett. (Htt. eln. 1863. IV. A. 16028)
