Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

sokkal jobban elrontották a népet politikai magatartásában, mint az 1848/49-i nyilvános lázadás, mert akkor legyőzetve mindenki fejet hajtott a kormány közegei előtt, azokat nem kerülték, az 1861-i esztendőben pedig a volt cs. kir. kormánynak híveit mindenképpen üldözték, és pedig abból az előreszámításból, hogy ilyen bánásmód által visszarettenve, a netalán jövő igazgatási változások alkalmával ne találkozzon senki, ki hivatalt vállalna..." „A köznép az 1861-i kormányzás alatt annyira volt elromolva, hogy ha az akkori úgynevezett alkotmányos közegek még tovább a kormány élénmaradtak volna, a nép nyilvános ellenszegülésétől lehetett volna tartani, mert a kormányzás minden ágában a legnagyobb rendetlenség és hátramaradás uralkodott, a nép a közgyűlésekben az úgynevezett intelligentiának a kormány ellenébeni ellenszegülését látván, maga sem tanult jót, mihez járult még azon sajnos körülmény, hogy mindenütt a falukban a jobb birtokú földmívesek a községi hivataloktól leszoríttatván, többnyire vagy szájhősök, vagy — mi még sajnosabb — rossz hírben állá egyéniségek elöljáróknak választattak." Ilyen körülmények között vette át a megye kormányzását. A hivatalnokokat (az alsóbb rendűek egy csekély részének kivételével) kicserélte, elsősorban rendelkezés alatti volt cs. kir. hivatalnokokkal. A közigazgatás jelenleg szerinte ,,kellő gyorsasággal vezettetik". A közhangulatra nézve megjegyzi, hogy a mágnások „úgy látszik^ hogy a helyreállított rendnek magok is örülnek", a középbirtokosok és a városi értelmiség viszont a 48-as állapotok s az önálló magyar minisztérium visszaállítását kívánnák, a földművelők osztálya pedig, vagy legalábbis annak „a józanabb része", elégedetlen volt az 1861-i állapotokkal s — ha jól kormányozzák és megóvják a „középosztálybeliek" befolyásától — „a mostani kormányformához jobban simul". A legnagyobb ellenszenv az adóügyek jelenlegi kezelése ellen mutatkozik, a köznép inkább óhajtaná* hogy az adóügy kezelését és behajtását a kellő tapintat nélkül működő pénzügyi hatóságok kezéből ismét a politikai hatóságok kezébe tennék. (160. eln. Uo. 3263) Pozsony megye főispáni helytartója megjegyzi, hogy a parasztság a katonai adóbehajtást, „kivált mostani időszakban, hol a kisebb földmívélőnek, ha van is csekély eladni valója, azt pénzzé tenni nem képes, és a bélyegilleték felemelését kissé fájdalmasan veszi..." (24. fennt. sz. Uo. 3236.) Túróc vármegye főispáni helytartója, gróf Dessewffy Egyed, ezt írja: „Ami a földnépét illeti, ennek hangulata tökéletesen kielégítő, mert mióta e megye kormányzata élén állok, még az ellenszegülés egy esete sem fordult elő, és mondhatom, hogy bár történtek imitt-amott bujtogatási kísérletek, azokat néhány komoly szóval mindig: sikerült meghiúsítanom." (20. eln. sz. Uo. 3093.) A Hajdúkerület főkapitánysága szerint a katonai adóvégrehajtás alkalmazása: annál is inkább elég-illetlenségre ad alkalmat, mert „a múlt mostoha évek és folytonosadóexecutiok a népet a szó szoros értelmében kimerítették". (242. sz. Uo. 3334) Mosón megye főispáni helytartója szerint a köznép meg van elégedve a közigazgatás és igazságszolgáltatás erélyes és gyors működésével. (3. eln. res. sz. Uo. ad, 1877) Hasonlóképpen nyilatkozik Sopron megye főispáni helytartója is: „Ezen nép nemzetiség és valláskülönbség nélkül (egy-két nyughatatlan közönségnek egyedüli kivételével) általjánosan csakis béke és rend után — melynek oltalma alatt házi és egyéb üzleti dolgait folytathassa — sóvárogván, miután ezen óhajtását legnagyobb mérvben látja valósítva, mint a legközelebb lefolyt korszakban, már csak azért is sokkal megelégedettebnek mutatkozik, mint ezelőtt, mert napról-napra inkább meggyőződhetikarról is, hogy úgy közigazgatási, mint igazságszolgáltatási tekintetben a lehetőségig: gondoskodva lévén, felmerülő bajainak gyorsabb elintézésében részesül." (3. pr. res~ sz. Uo. ad. 1877) Jankovich György jászkiínker illeti főkapitány egyebek közt így jellemzi a. hangulatot: „A jászkún népben a fő, és lehet mondani egyedüli politikai jellemvonás & monarchikus és dinasztikus érzet, és a magyar nyelvhez — melynél egyebet még az: értelmiségnek nagy része sem beszél — való ragaszkodás. Ezeken kívül a szorosaitvett nép minden politikai tanok eránt tökéletesen egykedvű, sőt lehet mondani példásan indolens, és csupán a materializmusnak él, minél fogva attól méri a politikai helyzet