Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

tották a határjeleket. A mérnöki munka befejezése után azonban a községek a munka egész eredményét megsemmisítették. Kérésére a másodalispán megyei karhatalommal kiszállt, a mérnököt újból bevezette, a községet elmarasztalta a karhatalmi költségek megtérítésében, s minthogy a lakosok egyre pusztították az uradalmi erdőt, a szolgabírót utasította, hogy emiatt ellenük a mezőrendőri törvény egész szigorával járjon el. A karhatalom segítségével a mérnök újból elvégezte munkáját, annak eredményét hitelesítették és az újonnan kijelölt telkeket bíróilag adták át mindenkinek. A községek azonban kijelentették, hogy a végrehajtásba nem egyezhetnek bele, mert ők a perben nem voltak védelmezve, s ezért felségfolyamodványt nyújtottak be, amire még nem kaptak választ. Ő tagosított birtokát körülárkoltatta és műveltetni kezdte, a farkasdifalviak azonban szeptember 6-án elkergették az árokásókat, neki pedig megírták, hogy visszaállítják a tagosítás előtti állapotokat. Kérésére a szolgabíró 11-én kijött a községbe, s átvette tőle az irtásbirtokosoknak járó pénzösszeget, amit a lakosok nem akartak barátságos úton elfogadni a grófnak ítélt irtványföldekért beruházásaik és egyéb költségeik megtérítése fejében. A szolgabíró maga elé rendelte a község tagjait, hogy e pénzösszeget kifizesse nekik, megdorgálta őket erőszakosságaikért, de azok nem engedték őt szóhoz, hanem bántalmakkal illették, az összeget visszautasították, s arra kényszerít ették, hogy abból a karhatalmi költséget és egyes erdőpusztítók által fizetett pénzbüntetést nekik visszafizesse. Ez meg is történt, ,,mire a fellázadt község gúnyos kifejezésekkel, s engem is fenyegetve, takarmányos kertem és majorom körüli több puskalövések között eltávozott". A gróf ezek után biztonság kedvéért családjával együtt elhagyta ottani lakását és a megyei bizottmányhoz folyamodott, amely szeptember 23-án el is rendelte a katonai karhatalom alkalmazását a községek ellen. Erre azonban mind ez ideig nem került sor, ,,aminek reám nézve azon káros következése lett, hogy a község, tapasztalván, miszerint nincs törvényes hatalom, mely őt vakmerő kicsapongásaiban gátolná, mindazon szántóföldeiket, melyek tagosítás által az én tagbirtokomba estek, tettleg visszafoglalták, szántatták és el is vetették, s a legelőt és erdőt is — az elkülönzésrei tekintet nélkül — kényük szerint legeltetik, sőt a részemre elkülönített erdőben, kipótolhatatlan káromra, legújabban ismét pusztétani kezdenek". Egyes községi tagok szerint Kawan nevű cs. k. adófelügyelő tanácsolta nekik, amidőn ott az adót beszedte, hogy előbbi birtokaikat foglalják vissza, mert azt tőlük senki el ne veheti. Minthogy a megyei bizottmány a vagyonbiztonságot szükséges eszközök hiányában nem tudta fenntartani, ,,ennek feloszlásával pedig jelenleg itt még hatóság nincs, melynél oltalmat kereshetnék", a kancellárhoz fordul, hogy vagyonának és személyének biztonsága ,,a törvények védelme alatt biztosíttassék", káraiért pedig teljes elégtételt kapjon. Magyar nyelvű e. t. - Kanc. 1861. VIII. U. 13. 16626.