Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

154 1860 december—1861 január A NAGYKŐRÖSI NÉPLÁZADÁS a) 1860 december 4. — Pest Szabó Imre segédszolgabíró jelentése a pesti orsz. főtörvényszék elnökségének a nagykőrösi néplázadásról. December 2-án „estve nyolc óra tájba több mint 600-ra menő pórnép, fejszékkel, botokkal, vasvillákkal, sőt puskákkal is felfegyverkezve megrohanta a pénzügyőrségi kaszárnyát, betörte a kaput és ajtókat, a pénzügyőröket megverte, 1600 ft. készpénzt és ékszereket rabolt, majd leszedte a császári sasokat a szolgabírói és az adóhivatalról és több zsidó ablakát beverte. A pénzügyőrségi felügyelő Kecskemétre táviratozott katonai segélyért. Másnap reggel ,,gróf Arz cs. kir. vasas főhadnagy úr vezénylete alatt egy fél század lovasság érkezett Nagykőrösre, mi azonban ezen dühös lakosság fékezésére oly csekély számú, hogy nevezett gróf Arz főhadnagy úr megérkezése után legalább egy fél század erősítést kért." „Ezek megtörténtével tekintetes Radácsy Frigyes cs. kir. szolgabíró úr a városi elöljáróságot s a választmányt a városházánál összegyűjtötte s őket felhívta, hogy a békés polgárok, különösen pedig az álladalmi hivatalok biztossága tekintetéből a nemzetőrség azonnal szerveztessék s az illető őrök a Nagykőrösön mintegy négyszázra menő engedélyezett fegyverrel elláttassanak, mely felhívásnak azonban kevés eredménye lehetett, minthogy a lakosság egy része a városháza előtt állva folytonosan azt kiabálta, hogy a városi elöljáróság köszönjön le, a császári hivatalnokok pedig távozzanak, különben baj lesz." Radácsy intézkedése folytán ugyanaznap reggel elfogtak két személyt a pénzügyőrség kirablásában résztvettek közül. Az a hír terjedt el, hogy a lakosok az elfogott Szabó Jánost és Vellám Sándort ki akarják szabadítani, majd szétrombolják a szolgabírói hivatalt és az adópénztárt, meggyilkolják a szolgabírót, tollnokot, polgármestert és rendőrtanácsost, a többi „mindenféle német és cseh hivatalnokot megverik s elkergetik, a vasútnál a telegrafot szétrombolják, a síneket felszedik s a vasúti ágya mellé zuhant egy súlyos kődarab, miután néhány nappal korábban egy hasonló kísérlet sikertelen maradt. (Htt. eln. 1860. IV. A. 6934) A debreceni dohánygyár igazgatója nov. 28-án azt jelentette a kancellárnak, hogy az ő és hivatalnokaiknak élete állandó veszedelemben van. Vay Miklós még aznap táviratban utasította a tárnokmestert, hogv védelmükről a hadifőparancsnokkal együtt gondoskodjék. (Htt.eln. 1860. IV. A. 6807 [6873])