Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
oly egyleteket pártolhat, melyek a hazai törvényekbe nem ütköznek, holott a nyomdai segédek szabályai az e város körében törvényes erejűnek elfogadott ministeri iparrendelet 9 intézkedéseivel ellenkeznek; megjegyeztetvén mindenek előtt: hogy e vállalat megítélésében az osztrák ipartörvény 7-ik fejezetére és az egyleti törvényre, melyeket a Nagyméltóságú Helytartótanács zsinórmértékül felhozni méltóztatott, e hatóság tekintettel nem lehetett; az elsőre azért nem, mert az osztrák ipartörvénynek Pest városa körében nincs hatálya — a másodikra nézve pedig azért nem, mivel a mi törvényhozásunk általános egyleti törvényt eddigelé nem alkotott. Ilyennek hiányában tehát arra kellett figyelemmel lennünk, vajon a nyomdai segédek egyletének célja és alapszabályai nem ütköznek-e a céhszabályokat módosító magyar ministeri rendeletbe, melyet annál inkább kellett szem előtt tartanunk, minthogy a nyomdai segédek kórházi pénztára, az egyéb mesterségek kórházi pénztáráról szóló magyar ministeri rendelet 40—50. §-ainak intézkedése alá tartozik. Hogy tehát ezen szempontból a nyomdai segédek kórházi egyletének alapszabályai megítéltessenek, kiemeljük ezen szabályoknak a ministeri rendeletbe ütköző leglényegesebb pontjait, jelesen a „Tőkealapról" szóló 2. pont szerint a tanonc beszegődésekor 3 ft-ot, és felszabadulásakor 8 ft-ot lenne köteles a kórházi pénztárba fizetni. Továbbá az „Altalános határozatok" 1. és 2. pontja, és a „Betegápolásról" szóló 3. és 5. §-ok szerint a munkát vállaló segéd beíratási díj fejében 5 ft-ot és folyó költségekre hetenkint 15 kr-t, ha pedig még ez sem fedezné a költségeket, hetenkint 15 krajcárnál még többet is lenne köteles fizetni. — A „Betegápolás" 2. és 4. §-a a fizetést mulasztókat kizárja a kórházi pénztár élvezetéből. — Végre ezen egyletet egy választmány igazgatná, melynek tagjai, úgymint 1 elnök, 1 pénztárnok, 1 számvizsgáló és 4 ülnök, az egyleti elnök előülése alatt tartandó félévenkénti közgyűléseken választatnának a nyomdai segédek köréből, és az „Intézet igazgatásáról" szóló 23. § szerint az elnök őrizné az egyleti főpénztárt. Ellenben a magyar ministeri rendelet 1. §-a szerint „az iparos tanulóktól szegődési díjul csak 1 pft. vétethetnék", holott a nyomdai segédek szabályai szerint a tanoncnak ezentúl 3 ft-ot kellene a kórházi pénztárba fizetni; továbbá a ministeri rendelet 8. §-ához képest „a tanulók felszabadulásának díja 2 ft.", holott a nyomdai segédek az ily tanonckellett vizsgálni az alapszabályok tervezetét s arra a tanács megjegyzéseit megtenni. (Htt. 1860. 46250) Pest városa először a helybeli nyomdatulajdonosokat hallgatta meg. Azok a tervezett betegápoló és segélyegylet létrejöttét kívánatosnak tartották, s az alapszabályokat csupán annyiban kívánták módosítani, hogy a tanuló felvételekor ne 3, hanem 2 forintot, felszabadításakor pedig ne 8, hanem 5 forintot tartozzék az egylet pénztárába fizetni. (L. a helytartótanács 1861 ápr. 24-i tanácsülésére készült feljegyzést Htt. 1861. 22589) 9 A céhszabályokat módosító, 1848 június 9-én a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által kiadott rendelet. Megjelent a Közlöny 1848 június 11-i 4. számában. (17—19 1.)
