Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
telekkönyvi rectificatio 18 és vizsgálat végrehajtása végett. A faluba érkezve a kocsma előtt találtunk kb. 200 főnyi parasztságot. A parancsnok csendőrőrmester a fegyveres erőt felállítván, miután általános hír volt, de sőt tegnap a miklólázuri vendéglővel szembe fekvő dombról bekiáltották, hogy a mérnököket (illetőleg a vizsgáló bizottmányt) minden áron agyon fogják ütni, intézkedett személyünk védelméről; ezután előre lépve maga mellé vett egy csendőrt, ki mind a magyar, mind az oláh nyelvet kellően bírja, s ez által tolmácsolá a népnek, hogy minő célból van és vagyunk kiküldve ; ismételve és többszörösen értésükre adta, miszerint nem úrbéri eljárásba vagyunk, birtokát senkinek bántani nem fogjuk ; a cél — felsőbb rendeletek szerint — a földadótelekkönyvet megvizsgálni s a hibákra nézve kiigazítani, a bejelentett panaszokat tárgyalni, s akinek méltatlan terheltetése volna a felsőbb osztályok miatt, azt igazságosan elintézni. A nép mindezekre közös lárma és ellenszegüléssel válaszolt; hallatszottak a tömegből egyes hangok és kiabálások, hogy nincs itt a kormánynak semmije. (A köteles jobbágyi hódolat tiltja, hogy eme kifejezéseket az elhangzott nevezetek szerint jelentsem.) — A csendőr parancsnok a legnagyobb humanitással többszörösen felhívta s figyelmeztette a lázongó tömeget, mind maga mind jól választott tolmácsa által, hogy ne szegüljenek ellen, higyjenek neki, mint akit személyesen is ismernek, és aki felsőbb rendeletek által van kiküldve, ne háborogjanak, maradjanak nyugton, mert különben kényteleníttetve lesz a fegyveres erőt felhasználni. Mindez háromszor és a legjobb tolmácsolás mellett elmondatott. De az összecsoportosult nép engedelmesség helyett nyilvános lázadásba tört ki, előszedettek a gubák és szokmányok alól a balták, vasvillák és dorongok, s megtámadták a tolmács csendőrt, utána az őrmestert, mire a csendőrség kényteleníttetett szuronyra kelni, de sőt miután több szurony a vívás s a balták és. dorongok elleni védelembe használhatatlanná lett — a töltéseket isigénybe venni. — A kimenetel gyászos lőn, illetőleg olyan, minőt fellázadt nép érdemel. Vagy 3 paraszt halva maradt a támadás helyén, számosan megsebesíttettek. Több cs. k. csendőr ütéseket kapott. A csendőrségnek a legnagyobb humanitással kezdett, de később erélyessé kényszerített eljárása folytán, egy időre a fellázadt tömeg szétszaladt, de folyton lárma és fenyegetések közt. Látva azt, hogy itt egy oly tömeg áll ellent, mellyel szemben a fegyveres kirendelt erő csak személyünk védelmére igényeltetik, a nélkül, hogy jutna abból a népet fegyelem alatt tartani, s miután a csendőrparancsnoknak is utasítása az, hogy ha a kirendelt erő elégséges nem lenne, akkor vonuljon vissza s tegyen jelentést egy század katonaság kiküldése iránt, legcélszerűbbnek találtuk Mikló—Lázurra visszatérni. Hogy jelentésemet idáig írtam, érkezett meg egy csendőr főhadnagy, ki szintén a fentebbiek szerinti intézkedést látja célszerűnek, ti. a további vérontások kikerülése tekintetéből, a század katonaság megérkeztéig a munkát leállítani. A fentebbiek kiegészítéséül folytatom.
