Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

„Wenn heute diese 13 Familien auf Kosten der Gesellschaft in ihre Heimat zurückbefördert werden, so melden sich Morgens neuerdings zwanzig Familien, und wenn heute ein Teil der Arbeiter die kostenfreie Rückfahrt erzwungen hat, so wird Morgen ein anderer Teil der Arbeiter eine kürzere Schichtenzeit, und nächster Tage der Rest der Arbeiter höhere Löhne durch Arbeitsverweigerung erzwingen wollen." (Ha ez ma megtörténik, holnap újabb munkások fogják beszüntetni a munkát és végül általános sztrájkmozgalom alakul ki, hogy így csikarják ki a munkaidő megrövidítését és a magasabb béreket.) A járási hatóságnak nemcsak mint büntető törvényszéknek, hanem mint politikai hatóságnak is üldöznie kell a munkamegtagadásokat. A bányakapitányság elhárít magáról minden felelősséget abban az esetben, ha a steierlaki mozgalmak veszedelmesebb formát öltenek. (5. Pr. sz.) Német nyelvű e. t. - Temesvári 1859-1861. Pasc. 6-42. 5206. Röviddel ezután tizenkét steierlaki bányász összecsomagolta minden ingóságát és családtagjaival együtt — összesen 68 személy — Oravicára vonult, ahol a hatóságoktól hazájába való visszaszállítását követelte. A járási hatóság igyekezett az izgatott embereket lecsillapítani és munkahelyükre való visszatérésre bírni, a munkások azonban kijelentették, hogy panaszaik elintézését Oravicán akarják megvárni. A járási hivatal a minden pénz és élelem nélkül szűkölködő embereket egy napi élelemmel látta el és távirati úton kért utasítást Lúgosról, felettes hatóságától. Az utasítás értelmében azután Duchon járási biztos megkísérelte a munkások és munkaadó közti közvetítést. Ennek során megállapítást nyert, hogy a steierlaki bányászok ismételt nyugtalanságának főoka az, hogy a cseh bányászok általában nem keresnek annyit, amennyi nagyszámú családjuk eltartására elegendő volna. A közvetítési kísérlet avval az eredménnyel járt, hogy a bányászok és a vállalat között megegyezés jött létre; a helytartóság ezért Duchonnak elismerését fejezte ki. A munkát megtagadó bányászokat a bányagondnokság elbocsátotta és családjukkal együtt visszaszállította a hazájukba. A helytartóság ezek után úgy vélte, hogy Steierlakon a törvényes rend helyreállt ugyan, az ismétlődő kihágások okait azonban nem szüntették meg, s ezért a nyugtalanságok kiújulásától lehet tartani. A helytartóság nem osztotta a bányakapitányságnak abbeli véleményét, hogy a munkabérek megfelelők és a szorgalmas bányászok részére a megélhetést biztosítják. Eltekintve attól — írta április 20-i válaszában az utóbbinak —, hogy a béreket az árviszonyoknak megfelelően kell szabályozni, a bányászok béréből az előlegek törlesztésére, lakbérre és egyéb járandóságokra oly aránytalanul magas levonásokat eszközölnek, hogy a kifizetésre kerülő összegek a munkások és családjaik létfenntartására nyilvánvalóan nem elegendők. Elrendelte tehát a lugosi kerületi hatóságnak, hogy a bányakapitánysággal egyetértésben vizsgálja ki a steierlaki nyugtalanságok okait és a munkások bérviszonyait s ezekről tegyen jelentést. A hatóságoknak ugyanis nemcsak az a feladatuk — így mond a rendelet — hogy a bányavállalatokat támogassák, hanem az is, hogy a munkások javát és létét is tekintetbe vegyék és a köznyugalom és biztonság érdekében minden olyan okot eltávolítsanak, ami a munkások zendülései idézhetné elő. (Uo. 5674)