Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

Brumeisl kb. 48—50 éves, a csehországi Joachimstalban született s néhány nappal ezelőtt érkezett vissza Bécsből. Utazásához a pénzt a legújabb cseh telepesek adták össze. Azt állította, hogy beszélt a császárral, s az megajándékozta őt és írásban adta neki, hogy ha Steierlakon 24 órán belül nem lesz rend, és nem történik valami a bányamunkásokkal, ők, ti. a munkások, azt tehetik a hivatalnokokkal, amit akarnak. Staics Brumeisl ellen elfogatóparancsot adott ki, nyolc másik munkást pedig az oravicai börtönbe kísértetett. Hogy további tüntetéseknek elejét vegye, esti nyolc órai zárórát rendelt el a községben, beszüntette a nyilvános tánczenét és figyelmeztette a kocsmárosokat, hogy a munkásoknak ne szolgáltassanak ki italt hitelbe. Megállapította, hogy Steierlakon szorgalmas bányászok havi 60 forintot is kereshetnek, s akkordban minden bányász megkereshet átlag napi 1 ft. 4 krajcárt. Joggal elégedetlenek azonban a bányászok a durva bánásmód miatt, amiben őket egyes bányahivatalnokok részesítik, s elégedetlenségükhöz még hozzájárul az is, hogy keresetükből sok a levonás. Sokan viszont iszákosságuk miatt kerültek nehéz anyagi helyzetbe, így azután, rosszérzelműek által fellázítva, hajlottak arra, hogy erőszakkal kíséreljenek meg a vállalattól előleget kicsikarni. Véleménye szerint azonban ezeken a bajokon is lehetne emberi bánásmóddal segíteni. A bányászoknak az említetteken kívül más panaszaik is vannak : elsősorban a 12 órás műszakok miatt elégedetlenkednek. Ha bevezetnék a 8 órás műszakokat, az állandóan ismétlődő kihágásoknak elejét lehetne venni. Addig is azonban az államvasút-társaság el kellene, hogy bocsássa az elégedetlen munkásokat. Ezek közül sokan vissza kívánnak térni hazájukba, s minthogy leírhatatlanul szegények, ismét a vasúttársaságnak kellene áldozatot hoznia. (11. R. P. sz.) Német nyelvű e. t. — Temesvári eln. 1860. 227. Brumeislt nem kellett sokáig keresniök a csendőröknek ; január 18-án Lúgoson önként jelentkezett a hatóságoknál, onnan vitték Oravicára. (Uo. 364) Staics 17-i jelentéséhez pótlásul 22-én még a következőket jelentette: Huszadikán megjelent hivatalában az államvasút-társaság központi igazgatója, C. Dubocq, Berg bányagondnokkal együtt, s kifejtették abbeli véleményüket, hogy ha az új cseh telepesek közül néhány renitens munkást el nem bocsátanak, az eddigi nyugtalanságok folytatódására bizton lehet számítani. Elhatározták tehát, hogy a renitens és engedetlen munkásokat elbocsátják, s azt kérték, hogy a hatóság az elbocsátott munkásokat azonnal zsuppolja vissza hazájukba, tekintettel arra, hogy munka nélkül lesznek és nem itteni illetőségűek. A megbeszélés során a bányagondnok úgy nyilatkozott, hogy a kitoloncolandó munkások és családjaik ellátási és vasúti költségeit Prágáig a vasúttársaság a sajátjából fogja fedezni. Staics — hogy a kitoloncolás minél sürgősebben megtörténhessék — még aznap kiment Steierlakra és ott a bűnvádi eljárást lefolytatta. Az elbocsátott munkások száma (beleszámítva a letartóztatásban levőket is) huszonnégy volt. A munkásokat és családjaikat kocsival Oravicára szállították, ott pedig vasútra tették és útbaindították Prága felé. Csak a foglyok maradtak vissza. — Steierlakon azóta nem történt rendzavarás. Dubocq bécsi igazgató néhány nap óta a községben van, meglátogatta a 15-én megsebesülteket, majd valamennyi új telepest a lakásán, s megígérte Staicsnak, hogy a munkások megélhetését előlegek nyújtásával s más módon javítani igyekszik. (19. R. P. sz., Temesvári 1859 — 1861. Fasc. 6—42. 1860. 1351)