Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

tőle, s nem fizet. Köztudomású, hogy ha valaki ügyének elintézését sürgeti, vagy jogait biztosítani akarja, azt csak pénzbeli vagy természetbeli áldozattal éri el. (Wolff hat sűrűn teleírt lapon sorolja fel a hivatalnokok önkényeskedéseit, visszaéléseit, hűtlen pénzkezelését) Tanúkat nem lehet szerezni, annyira retteg mindenki a szolgabírótól. S ezek a hivatalnokok mindemellett népszerűségre is törekszenek, különösen, mióta attól félnek, hogy az újjászervezésnél, vagy forradalom esetén állás nélkül maradnának. Nem törődnek a rendeletekkel, s mégis mindent a kormányra tolnak a nép előtt, amivel még csak növelik a kormányellenes hangulatot. A köz érdekében sürgősen vizsgálatot kellene indítani, szigorú, elfogulatlan bizottságok által, s véget vetni a hivatalnokok garázdálkodásának. (215. V. P,uo.) A soproni pénzügyigazgatóság azon a véleményen volt, hogy Wolff jó képességű és jellemes ember, s nyilatkozata — ha talán túlságosan sötét és általánosító is — mindenesetre tiszta szándékkal íródott. A helytartótanács azonban úgy találta, hogy e nyilatkozat nem ad alapot vizsgálat indítására. Sajnálatosnak mondotta, hogy Wolffnak csak általános vád emelésére van bátorsága a hatóságok ellen, anélkül, hogy állításait bizonyítani merné. (Uo. 6336)