Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

s bár a munkabérek igen alacsonyak voltak, hasonlóképpen alacsony volt az élelmiszerek ára is. E viszonyok azóta lényegesen megváltoztak. „Die Vorgänge in den Jahren 1848 und 1849 haben das bis dahin bestandene patriarchalische Band zwischen dem Brotherrn und dessen Beamten gegenüber dem Arbeiter gelockert und in ihren Folgen ganz aufgelöst; die auf das Doppelte und selbst Dreifache gestiegenen Arbeitslöhne entsprachen doch nicht den in weit grösserem Verhältnisse gestiegenen Preisen aller Bedürfnisse, und der Arbeiter ist gezwungen, entweder mehr zu leisten, oder kümmerlicher zu leben. Eine gleiche Unzulänglichkeit tritt aus denselben Gründen bei den Provisionisten hervor. So lange die ärarische Verwaltung dauerte, wirkte, wenigstens bei den älteren Leuten, noch das frühere Ansehen, ich möchte sagen, der Nimbus, welcher den Bergmeister noch umgab ; die jüngere Generation fing aber auch da schon an, ihre Unzufriedenheit zu äussern, und manche vorher kaum gekannte Excesse zu begehen." (Az 1848/49-i események ennek az állapotnak véget vetettek, később pedig a bérek emelkedése nem tartott lépést az áremelkedésekkel, úgy hogy ma a munkás — ha nem dolgozik többet, mint azelőtt — nyomorúságban él. A nyugdíjak összege sem elegendő. Különösen a fiatalok elégedetlenkedtek, és követtek el kihágásokat.) Amikor azután 1856-ban befejeződött a bányák átadása az államvasút társaságnak, a hivatalnokokat újakkal cserélték fel, nagyrészt külföldiekkel, akik nem ismerték a helyi viszonyokat és nem értették a munkások nyelvét sem. Az első időben bizonyos összeütközések történtek az új vállalalt és a politikai hatóságok között, s ezek még jobban aláásták az új bányahivatalnokok tekintélyét. Növelte az elégedetlenséget, hogy a vállalat mindjárt kezdetben kétszeresére emelte a fa árát, hogy szigorúan őrködött tulajdonjogainak és érdekeinek épségében tartása fölött, s hogy gyakorlati érvényt szerzett ama régi eszmének, hogy ő mint földesuraság a saját területén belül minden földnek a kizárólagos tulajdonosa és a rajta élők csupán „telepesek". A földekért folyó harc mind hevesebb formát öltött, és ebben az értelmiségiek is a társaság ellen fordultak. így vált a munkásság hangulata nyíltan ellenségessé a vállalattal szemben és fokozódott érzékenysége minden nyomattatás iránt. Egyes munkások panaszainak vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy a bércsökkenést a munkás gondatlansága, vagy szakmánybéreknél a kőzetek csökkent érctartalma okozta. „Ein anderes Bewandtnis hat es mit jenen Klagen, welche die Knappschafts-Ausschüsse im Namen der Gesamtheit der Arbeiter vorbringen. Diese betreffen das sistemisirte Lolmausmass im Allgemeinen, die Arbeitsdauer, die verweigerte unentgeltliche Naturalholz-Abgabe und die unauskömmlichen Provisionen." (Más a helyzet azokkal a panaszokkal, amelyeket a legénységi választmányok adnak elő, a munkások összessége nevében. Ezek általa-