Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
befindliche Expropriations-Verhandlung zwischen der k. k. öst. priv.. Staatseisenbahngesellschaft und mehreren Steierdorfer Insassen hinsichtlich der Ablösung einiger im Besitze der Letzteren befindlichen Grundstücke zur Colonisation und Erbauung von Arbeiterwohnungen. Nach der umständlichen Auseinandersetzung der diesfälligen Verhältnisse und Aufforderung zu der Erklärung, ob die Steierdorfer Inwohner zu der gütlichen Überlassung ihres Grundes an die k. k. pr. vStaatseinsenbahngesellschaft entschlossen wären, gaben sie Nachstehendes zu Protokoll: Wir sind nicht im Stande, die von uns verlangten Gründe gegen den uns angebotenen Ablösungsbetrag abzutreten, sondern verlangen hiefür die Vergütung in Grund und Boden, weil wir ohne diesen Besitze unsere Existenz in unserem Gebirge und abseitigen Orte nicht fristen können. Es wurde den Erschienenen hierauf eröffnet, dass die Staatseisenbahngesellschaft erbötig ist, ihnen nebst der Entschädigungssumme einen Grund gegen die sehr geringe Zinszahlung pr. 30 Kr. für ein Joch zu ihrer Benützung in Pacht zu geben, und ihnen so die Gelegenheit zu bieten, für ihren Hausbedarf die nötigen Lebensbedürfnisse zu erzeugen, worauf dieselben erklärten : adjon, a vasúttársaság nem mutatkozott hajlandónak, mert a jövőben nem kívánt velük jogvitákba bocsátkozni. A steierlakiak viszont nem akartak beleegyezni a földek elvételébe és panaszaik a hatóságok elé kerültek. Coronini altábornagy 1857 nyarán beutazta a bányavidéket és személyesen foglalkozott a vasúttársaság és a munkásság közötti feszült helyzet okaival, majd Bécsben megbeszéléseket folytatott az illetékes minisztériumokkal ebben az ügyben. Október 7-én viszont Kempen, a legfelsőbb rendőrhatóság vezetője közölte értesüléseit a temesvári helytartóság elnökségével. Ezek szerint a vasúttársaság azzal fenyegeti a munkásokat, hogy elbocsátja őket és törli a társláda kötelékéből, ha makacskodnak. Az is Kempen fülébe jutott, hogy a vasúttársaság — az eszközökben nem válogatva — arra tör, hogy a magánkézben levő bányákat magához ragadja, s azok egyesülését megakadályozza, hogy ily módon a konkurrencia kizárásával kényekedve szerint rendelkezhessék a munkások és a bányatermékek fölött (...,,um mit Ausschluss jeder Konkurrenz über Arbeit und Produkt nach Béliében verfügen zu können"). A munkásoknak Kempen szerint egyéb panaszaik is voltak és ennek következtében nagy volt közöttük az izgatottság. (Temesváriéin. 1857. 3038) Coronini e levél vétele után azonnal litnak indította br. Martina udvari tanácsost a bányavidékre, az ottani helyzet kivizsgálása és a szükséges intézkedések megtétele végett. Martina úgy találta, hogy a steierlaki munkások valóban nem nélkülözhetik földjeiket, mert ellátásuk a minden piactól távoleső telepen más módon meg nem oldható. Egyes munkáscsaládok önként lemondtak a váltságösszeg fejében telkük egy részéről, s ezeken a helyeken a társaság már meg is kezdte az új lakóházak építését, a munkások túlnyomó többsége azonban megtagadta földjének átadását. A vasúttársaság ezek ellen kisajátítási eljárást kért, s az ügy már a bányakapitányság elé került. Martina közbenjárására a vasúttársaság oravicai felügyelősége hajlandónak mutatkozott a munkásoknak a váltságösszeg megfizetése mellett más földeket bérbe adni, csupán ahhoz ragaszkodott, hogy a bányaterületen földet nem juttat senkinek a birtokába. Martina ezutánösszehívta a munkásokat, hogy egyességi tárgyalásokat folytasson velük.