Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

nősen érzi, hogy az megfosztaná mindattól, amije még van. De a nemesség, még ha akarna, sem tudna forradalmat előidézni. Nincs nép Európában, amely a nemesi érdekekért hajlandó volna még kiállni. Ha csupán a kormány és a nemesség közötti ellentétekről van szó, az előbbi bízvást számíthat a tömegekre. Az alsóbb néposztályok viszont fogékonyak a szocialista, kommunista tanok iránt, amelyek manapság egyedül számíthatnak a siker kilátására.) A néptömegekben élénken él még Kossuth emléke is. Az elmúlt forradalom véres tapasztalatai után azonban — úgy gondolja — mégsem kívánják a forradalmat, s azt éppoly kevéssé volnának képesek véghezvinni, mint a nemesség maga, főképp azért nem, mert a parasztság lelkülete „nyugodt és egészséges". Csakis általános európai felfordulás, vagy ellenséges betörés esetén sikerülne a köztársasági „bujtógátoknak" a tömegekben szunnyadó szenvedélyeket felkorbácsolni, s a nemzetiség, a bélyegtörvény és dohányegyedáruság eltörlése, valamint a birtokfelosztás zászlaja alatt általános felkelést előidézni. Ez azonban a birtokos nemességet még súlyosabban érintené, mint a kormányzatot. Véleménye szerint ezért az előrelátás és okosság egyképp azt diktálja, hogy az Európa nyugalmát aláaknázó köztársasági-szocialista propagandát s általában a köztársasági elemeket gondosan és kitartóan tartsák szemmel. (7. pr. res. sz.) Német nyelvű M. C. G. geh. Präs. 1858. 750. (483)