Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

eszméket hirdet. Ezekután érthető, hogy a parasztok csupán 3 kérésre szorítkoztak : mondják meg nekik, ki a majorsági és ki az úrbéres közülük ; szabadítsák meg őket a megyefőnök által rájuk rótt katonai exekutiók terhei alól ; s fosszák meg a község kárára működő község bíráját hivatalától. Ez alkalommal a bíróság minden pártossága ellenére is kiderült, hogy a lakosok valamennyien csak félig majorsági, félig azonban robotmentes úrbéri földeket bírnak, mégis két egybehangzó bírói ítélet közülük ötöt, mint teljesen majorságit, a szolgáltatások teljesítésére kötelezett. Hogy az úrbéri és tagosítási pereket teljesen a parasztok érdekeinek figyelmen kívül hagyásával folytatják le, mutatja az Abaujtorna megyei Kiskinizs község esete is. Az ottani parasztok majd tíz egymás után benyújtott s elutasított felségfolyamodványban panaszolták, hogy az rín. barátságos megeg3^ezést rájuk erőszakolták s abba két általuk arra nem jogosított egyén egyezett bele, ennek ellenére még az egyezményben nekik megígért földeket sem kapták meg teljes egészükben. Ezeket a pereket legtöbbnyire elsietve folytatják le s a parasztokat leggyakrabban megrövidítik. A második panaszpont az adók kivetésének és behajtásának módja ellen irányul, s ez is nagyban növeli az elégedetlenséget és elkeseredést. Itt is számos visszaélés történik. Végül az éhínség főleg Sáros és Szepes megyében érezteti hatását, ahol a lakosság egy része már koldusbotra jutott, más része pedig rövidesen oda fog jutni, ha sürgős segítség nem érkezik. Német nyelvű e. t. - M. C. G. res. 1853. 162.