Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

fellazítása és az elöljáróság elleni fenyegető tüntetés miatt elfogta és a járásbíróságnak adta át. A lazításra az adott okot, hogy a bánkuti dohánykertészek Wodianer pesti nagykereskedő elleni perüket elvesztették s jelentős összeget akarnak rajtuk tartozás címén behajtani. A ker. parancsnokság tegyen az ügy állásáról részletes jelentést. (14503. Pz. sz.) Német nyelvű másolat. Nagyváradi ker. főisp. 1851. VI. A. 2137. Az Arad megyei Bánkút István főherceg volt nádor kisjenői uradalmához tartozott, amit Wodianer bérelt. A Wodianer cég haszonbérkövetelés címén még az 1846. évben sommás pert indított a bánkuti dohánykertészek ellen, s az ítélet az alpereseket a haszonbér megfizetésére kötelezte. Azokat, akik az ítéletnek engedni nem voltak hajlandók, házaikból kibecsülték. A földjeikről elűzött parasztok a forradalom idején házaikat és földjeiket visszafoglalták. Nagy Zsigmond bánkuti gazdatiszt 1849 máj. 6-án írja Wodianernek: ,,...a rég kibecsültek, magoktól elmentek, elszököttek, most jobbadán mind visszaszivárognak, volt házaikat erőszakkal elfoglalják, a benne lakókat kiverik; éjjelentkint huszan-harmincan összeverődve lovaikkal az urasági kaszálókat bitorolják..." (A levelet közli V. Waldapfel Eszter, A forradalom és szabadságharc levelestára. III. Bpest 1955., 307. I.) Bánkuton azóta is állandóak voltak a nyugtalanságok. A nagyváradi katonai parancsnokság kérdésére a ker. főispán azt jelentette 1851 ápr. 13-án, hogy négy bánkuti lakost lázítás vádjával a járásbíróság elé állítottak, a vizsgálat azonban kiderítette, hogy a vádlottak csupán azért jöttek össze, hogy a községi elöljáró ellen panaszt szerkesszenek, mert az szerintük túlzottan nagy terheket akart rájuk róni. A foglyokat szabadon bocsátották. (Nagyváradi ker. főisp. 1851. VI. A. 2137 (4210.) b) 1851 március 28. — Simánd A simdndi törvénykezési járás főbírájának átirata a zarándi közigazgatási járás főszolgabírájához, amelyben tőle az ellenszegülő bánkuti nép megzabolázására katonai karhatalmat kér. Bánkuton — felsőbb rendelet értelmében — végrehajtást kellett foganatosítania, s ezért négy nappal ezelőtt kiszállt a helységbe. Alig kezdte meg azonban a vagyonösszeírást (még csak három házzal végzett), amikor a község „bunkókkal és mindenféle házi és gazdasági szerszámokkel felszerelt népessége" feltartóztatta. Kísérőit, a felperes ügyvédjét és tiszttartóját „rögtön halállal" fenyegették, őt pedig „ezerekre menő számban" körülfogták. Hivatalosan arra kéri a főszolgabírót, akinek járásához a község tartozik, hogy „egy elégséges, és a bánkuti háromezerre menő, úgy a szomszéd, a jószágok láb alól eltakarításában és eltitkolásában részt vett Nagykamarás, Almáskamarás, Dombiratos és Geöcztelep nevü népes kertészközségek népességének szükség esetében megfelelhető hatalomkart mielébb kirendelni ne terheltessen". Legalább 500—600 gyalogos és 50—60 lovas katonát kér, s szerinte „két ágyú a bánkuti nagy utcára felesleges nem lenne".