Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
Néhány, a bordézsma megtagadására vonatkozó panaszt könnyű szerrel elsimított. Örömmel jelenti, hogy Békés megyében, ahol a lakosok a gróf Wenckheim-uradalom több ezer holdját foglalták el, 23 személyes közbelépésének hatására belátták eljárásuk önkényes és büntetendő voltát, bocsánatért folyamodtak volt földesurukhoz és megígérték, hogy az okozott kárt önként megtérítik. Ha a kamarai uradalmat kerületében valamiféle sérelem érte, adja elő panaszát, ő biztosítja, hogy ügyét rendbehozza, anélkül, hogy ellenszegülésre kerülne sor és szigorúbb eljárást kellene alkalmazni. 24 Német nyelvű fogaim. Szegedi ker. főisp. 1849. 1392. 23 Békés megyében 1848-ban több helyütt történt legelő és földfoglalás, így a Wenckheim-uradalomhoz tartozó Békés mezővárosban a lakosok a földesúr számára elkülönített legelőt foglalták vissza. Itt a földesúr engedett (ez még áprilisban történt), semmisnek nyilvánította a legelőelkülönzésről szóló egyességeket. Mezőberény községben azonban, amely szintén Wenckheim-birtok volt, már az ősszel sokkal súlyosabb összeütközésekre került sor. Itt a lakosok az uradalom több pusztáját foglalták el, állításuk szerint ezeket a földeket régtől fogva ők bírták s a földesuraság csak az 1813—1814. évben történt tagosítás és legelőelkülönzés során vette el tőlük. A megye — amelynek Wenckheim Béla volt a főispánja — a foglalást kegyetlenül megtorolta. Lásd : Ember Győző, Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp. 1951. 178., 184-189. 1. és Oláh György, Békés vármegye 1848-1849. I. Gyula 1889., 88-97., 453—465.1. A földfoglalásoknak azonban — úgy látszik — ez a kegyetlen megtorlás sem vetett véget. A szabadságharc bukása után a nép megkísérelte a földek megtartását, a császári kormányzatnak azonban már nem kellett erőszakot alkalmaznia, a békési parasztok anélkül is belátták, hogy a függetlenségi harc elvesztése gazdasági visszaszorításukat is maga után vonja. 24 Hogy milyen módon „hozták rendbe" az uradalmak ügyeit, arra némi világot vet Doboz Békés megyei község bíráinak 1849 nov. 11-i jelentése a békési járás főszolgabírójához, amelyben késznek nyilatkoznak az 1848/49-ben történt erdei kihágások ügyében az uradalommal kiegyezni. A jelentés, amelyet a bíró és négy esküdt írt alá, beszámol arról, hogy Szentkomlósi Sándor „lázítót" elfogatták és átadták a kiküldött megyei csendőrségnek. Az aláírók kijelentik továbbá, hogy „a méltóságos földesuraság részére egyesség által kihasított legelő, úgy erdőrészt tovább használni egyátaljában nem fogjuk s lakosaink által is használtatni nem engedendjük, s a mai napon tartatott népgyűlésünk a jegyzőnk által felvilágosíttatván aziránt, miszerént minden, a legközelebbi szomorú lázongás idejében felmerült vétkes mozgalmak és túlságos kívánatok semmi jogszerű alappal nem bírnak.. bűnt bánólag elhatározta, jobbágyi alázatossággal és fiúi bizodalommal a méltóságos földesuraságot felkérni, hogy... kegyeskedjék még egyszer ez eltántorodott és szánandó helyzetű helységet nagyrabecsült kegvelmébe visszafogadni..." (Uo. 1237. ad 36. pr.) Más területeken katonai karhatalom alkalmazására is sor került. így Heves megye főnöke, Kapy Ede 1849 szept. 19-én jelentette Geringernek, hogy a megye egyes helyein a lakosok újabb „erőszakosságokat" követtek el a földesurak birtokain. Visontára és Füzesabonyba ezért katonai karhatalmat rendeltetett ki; azt remélte, hogy néhány ilyen példa meg fogja hoznia „kívánt nyugalmat". (G. 1849. 2163.)
