Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
DUNÁNTÚL
En Czizmadzia Benedek, az kinek niomorusaga ily okon vagyon, hogy az minemó léginek fogva voltának, ug mint egyik az gimoti leginy, az másik penig az czaszari, ug mint Alber neuó leginiek 4 el szalattanak. Akor en örzótem, ug mint Czismadia Benedek. Vizet hordatván vélek, tűtetem hat veder vizet, mikor osztan az hetediket hozatam volna, tehát egy haio ot leuen szabadon, sem megh nem volt kótve, sem penig ki nem volt voniva, ug mint az szárazra. En ellenemre mingiar mind az ketten hozam vervén az nag czeber rudal, bele mentenek az hajóban. Eleget vagdaltam hozajok az szárazról, de mivel hog ók az vizben voltának, nem arthatam nekik, hanem el mentenek, io lehet mingiarast ki lovasztotam 5 mind hajdúkat, az mi kevesen voltunk, de héjában, mert miniaiunk ellenereis el mentenek. Hisem nem czak mi láttuk, hanem egy avag ket szaz ember is lattá, hog el mentenek, holott sem részeg nem voltam, sem nem aluttam, sem penig semi oly gondviseletlensegem miata el nem mentenek, hanem eró hatalommal Hog peniglen eben az niomoiusagban estem, keresvén kezeseket, oly embereket, az kik minden nemzetségemet io ismertek, hog en el meniek es azokat megh keressem. Elis mentem volna, de mivel hog sem az kezeseknek szo vara, sem peniglen egeb kepén el nem boczatot tisztarto uram ó kegelme, nem mehetem el, hog megh kerestem volna az legnieket. Hanem engemet szinten mint egy valami latorság reuo latrot, ug tartót ó kegelme minden jrgalmassag nelküZ. Penigh az uit rea, es azert attam az tób rabok kóze magamot, hog en nem tuttam magamtol mit gondolni, hollót sem kezességen sem penig egeb kepén el nem boczatot ó kegelme, tisztarto uram. Es igy miniaian egienló akaratboZ czeleketúnk, mert ó maga sepró fúvet aratott, az baltat penig az rabnak az hatara atta. 6 Es azert czeleketúk, mint hog az rab azon igekezik, hog mikepen feiet megh szabadithassa. Ezt lássa ország tóruine szerint kelmétek, hog minket arol az el szaladasert adig el taglotanak, hog mi 7 elúnkis, meg emlegethetuk, mert eni hanian nemis leszók embere beléje, mert pintekesse tettének volt erete. 8 Dehberatum est: Miuel hogy az I az actiot tagadgia, hogy sem vegezesesem collusioia á rabokkal nem volt, es gonduiseletlensege miatt js az raboknak nem lött el szaladasa, hanem vélek leuen, ellenére mentek be á haioban, nem biruan uelek : azert az I negatluaja szerenf tartozzék mához 15. napon 4 Helyesen: Albert nevű legény. A Császár-i legényre vonatkozólag 1. a 301. sz. pert. 5 Lóra ültettem, lóhalálában kifuttattam. 6 A' vádlott, úgy látszik, bár a kereset erről nem szól, más rabokkal együtt megszökött ; erre azért nyílt lehetőség, mert őrük a könnyebb munkát végezte, a nehezet — a favágást — reájuk bízta, s a balta, mely fegyvernek is jó, a raboknál volt. 1 Helyesen : míg. 8 A szökött s újból elfogott rabokat, a szöveg szerint, ismételten keményen megverték, néhányat annyira, hogy nem is lesz többé ember belőlük. — A rabok fenyítése a szokás szerint pénteki napokon történt. Volt, akit bizonyos ideig minden pénteken megbotoztak. Innen a „péntekes" kifejezés.
