Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZ

Az uradalom tartozékai közül pereinkben előforduló helységek — néhány alább feltüntetett hely kivételével — mind Sáros megye területén feküdtek s ma Csehszlovákiához tartoznak. Neveik a következők : Alsóorlich (később Alsóodor— Nizní Őrlik), Alsópiszana (később Alsóhímes — Nizná Pisaná), Alsópolyánka (később Alsópagony — Nizná Polianka), Alsó- és Felsőszvidnik (később Alsó- és Felsővízköz—Svidník), Belejóc (később Belejőc — Belejovce), Belovezsa (később Bélavézse— Beloveza), Benedikóc (később Benedekvágása— Benadikovce), Bodruzsál (később Rózsadomb — Bodruzal), Brezovka (később Berezóka — Brezovka), Bukóc (később Kis- és Nagybukóc, Zemplén m. — Maié, Veiké Bukovce), Ösarnó (Sarisské Öierne), Csernina (később Alsócsernye, Zemplén m. — Őernina), Dolhovio (később Dolgonya — Dlhona), Felsőorlich (később Felsőodor — Vysny Őrlik), Felsőtvaroszca (később Felsőtaróc — Vysny Tvarozec), Fricska (később Alsó- és Felsőfricske — Frickovce, Fricka), Gaboltó (később Galbatő — Gaboltov), Gribova (később Kisgombás — Gribov), Hazslin (Hazlín), Hrabóc (később Rabóc — Hrabovec), Hunkóc (később Alsó- és Felsőhunkóc — Chonko\ce, Hunko\ce), Huta (később Észtéinek huta — Stebnícka Huta), Jedlova (később Alsó- és Felsőfenyves — Nizná, Vysná Jedlová), Jurkovolya (később Györgyföldt — Jurkova Volá), Kapiso\a (később Kapisó —Kapisová), Keckóc (később Kecskóc — Keckovce), Komarnik (később Alsó- és Felsőkomárnok — Nizny, Vysny Komárník), Kruzslova vagy Kruzla (később Ruzsoly — Kruzlova), Kurima (Kuríma), Kurinka (később Kiskurima • — Kurimka), Ladomér (Zemplén m. — Ladomirov), Mesztiszka (később Kishely — Mestisko), Mirossó (később Alsó- és Felsőmerse — Nizny, Vysny Mirosov), Mlinaróc (később Molnárvágása —Mlynárovce), Niklova (később Miklósvölgye — Mikulásová), Olsavka (később Kisolysó, Zemplén m. — Olsavka), Petrova (később Végpetri — Petrová), Polyakóc (későbbTapolylengyel — Poliakovce), Porubka (később Kisortovány, Zemplén m. — és Tapolyortovány, Sáros m.—Porubka), Potoka (később Pataki — Potoky), Rákóc (később Felsőrákóc — Rakovcik), Rosztoka (később Végrosztoka — Roztoky), Sassova (később Sasó — Sasová), Scsavnik (később Sósfüred — Sarissky Stiavnik), Sztaskóc (később Nagytavas,. Zemplén m.—Veiké Staskovce), Sztebnik (később Esztebnek—Stebník), Sztrocsin (Szorocsány — Strocín), Váradka (Varadka), Viskóc (később Viskó — Vyskovec), Viszlava (később Kisvajszló — Vislava) és Zboró (Zborov). Pereinkben szerepel még a sárospataki uradalomhoz tartozó, Zemplén megyei Petrova vagy Petrahó (Bodroghalász) és maga Sárospatak is. Az úr székét az uradalom lakossága felett nem Makovica várában, hanem a közvetlen szomszédságában fekvő Zborón, az uraság ottani kastélyában szolgáltatták. A „kínzó helyet" azonban a várban rendezték be, itt történtek a kínvallatások, bár bizonyos jelek arra vallanak, hogy némelykor Zborón is „tortúráztak".

3 Az úriszék szolgáltatásának rendjót az az egyezség mutatja, melyet erre vonatkozólag Rákóczi György és Rákóczi Pál osztályostestvérek Makovica megosztása után, 1627-ben kötöttek.

4 Eszerint az ítélkezés továbbra is közös fórumon történik mindkét uraság jobbágyai részére. A közös úriszéket a jövőben — a földesuraknak való bejelentés nélkül — a testvérek makovicai udvarbírái kötelesek összehívni, mégpedig a négy kántorbőjt szerint évente 3 L. az 529. sz. pert s a fenti perkötet 161. lapját. 4 Teljes szövegében közölve 1. M. Gazdaságtört, Szemle IV. (1897) évf. 464—465. L