Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
ÉSZAKNYUGATI ORSZÁGRÉSZ
XVI SPÁCAI URADALOM Az uradalmat a XIII. századtól a XVIII. század közepéig megszakítás nélkül a Spáczay család bírta, mely nevét az uradalom központjától, Spáca mezővárostól kapta. 1 Idők folyamán azonban — beházasodás útján és egyéb címeken — más családok is részeket szereztek a jószágból, így találjuk XVII. századi birtoklói között az Orbán, Csery, Rozsályi és Kun családokat. A Pozsony és Nyitra megyékben elterülő birtok tartozékai közül pereinkben a Pozsony megyei Binóc (Bíñovce), valamint a Nyitra megyei Karkóc (Trakovice), Maniga (Malzenice) és Spáca (később Ispáca — Spacince) fordulnak elő. Ma mind Csehszlovákia területén feküsznek. A spácai úriszék iratai közül csupán egyetlen, 1697. szeptember 13-án kelt perjegyzőkönyv került elő. Az ülésen összesen hat pert tárgyaltak. Valamennyit Orbán Pál nádori ítélőmester, földesúr és magistratus indította jobbágyai ellen engedetlenség és más olyan cselekmények címén, melyek -— az uralkodó osztály felfogása szerint — az uradalom közrendjének és bókéjének ,,fel forgatására" alkalmasnak látszottak. Mindennapi perek ebben az időben az úriszékeken. Minthogy az úriszék egyetlen magistratus nevében és ugyanennek a magistratusnak a jobbágyaival szemben gyakorolta a földesúri jogszolgáltatást, a rendelkezésre álló egyetlen adat alapján úgy látszik, hogy az uradalom — legalább is ebben az időben — nem alkotott közbirtokossági szervezetet, a részbirtokosok nem együtt, közösen, hanem a maguk jobbágyai felett különkülön tartották az úriszéket. A fennmaradt p*. rjegyzőkönyv eredeti fogalmazvány (aláírások és pecsétek nélkül), mely az Országos Levéltárban, a Forgách család ghimesi ágának levéltárában, az említett 1697. szept. 13. dátum alatt található. 1 A Spáczayak a nagyobb közéleti szerepet nem játszott középbirtokos családok sorába tartoztak, társadalmi helyzetük hasonló volt pl. az Ostffyakéhoz, mely család úriszékének fennmaradt peranyagát kiadványunk IX. fejezetében közöljük.
