Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKNYUGATI ORSZÁGRÉSZ

XII BERENCSI URADALOM A Nyitra megye nyugati részén fekvő váruradalmat a XV. század végén a Szentmiklósi Pongracz család bírta. Később beházasodás, örökösödés, vétel és ajándék útján sokan szereztek részt az uradalomból, az tehát a XVII. századra számos család közbirtokává alakult. Jelentékenyebb közbirtokosai az Amadé, Erdődy, Esterházy, Majthónyi, Mednyánszky, Nádasdy, Nyáry, Schlossberg, Tersztyánszky ós Viczay családok. Az 1671-ben kivégzett Nádasdy Ferenc elkobzott részét a királyi kincstár vette kezelésébe, így a fiscus is berencsi közbirtokos lett. Az uradalom szókhelye, ahol az úriszéket tartották, korszakunkban Szobotist vagy Szombat mezőváros, mellette a régi uradalmi központ, Berencs vára elvesztette jelentőségét, a XVIII. századra elromosodott. A közbirtokosok úriszékének irataiból az itt közölt egyetlen per került elő. Tárgya Szenice mezőváros és Turoluka falu lakosságának zendülése az ellenreformáció erőszakoskodásai miatt. A perbeli események előzményeként Spork császári zsoldosvezér már 1670-ben több száz német katonával Szenicére érkezett, hogy az ottani evangélikus vallásgyakorlatot kiirtsa és a templomot elfoglalja. Nem sokkal később Bársony János királyi szemólynöki ítélőmester megfenyegette az evangélikus prédikátort, perünk egyik főszereplőjét, arra az esetre, ha meg nem szünteti működését.

1 Miután mindez nem vezetett eredményre, az ítélőmester testvére, Bársony György, ekkor nagyváradi püspök, az udvar magyarirtó politikájának készséges kiszolgálója, az ellenreformáció durva és erőszakos eszköze indult a vidék ellenállásának megtörésére. Bársony püspök felhatalmazást szerzett az uralkodótól arra, hogy az esztergomi és nyitrai egyházmegyékben az összes, tehát nemcsak a katolikus, hanem a protestáns egyházközségeket is megvizitálhassa. Az utóbbiak számára a látogatás a templomok és iskolák elkobzását, a papok és tanítók elűzését, a nép erőszakos áttórítését jelentette. Császári katonaságtól fedezett — a perszöveg szerint ,,békés" és „senkinek ártani nem kívánó" — megérkezése a Szenice melletti Turolukára 1672-ben ennek az akciónak keretében történt. A templomáért ós iskolájáért évek óta elkeseredett harcot folytató lakosság körében a püspök és testvére közeledésének híre a legnagyobb izgalmat váltotta ki, s az ellenreformációnak ez az újabb támadása a turolukaiak és segítségükre siető szomszédaik fegyveres ellenállására, Bársony ítélőmester megöletésére vezetett. A nép a püspök kíséretében lévő német zsoldosokat is megtámadta. Mindez jó alkalmat szolgáltatott Bécsnek és magyarországi híveinek arra, hogy a zendülést a legkeményebb szigorral, gyökeresen elfojtsák. A király által a pozsonyi magyar kamarához intézett parancs alapján a kamara 1 L. bővebben : Protestáns Szemle 1894. (VI.) évf. 698—699. 1.