Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

BEVEZETÉS A feudális korszak hosszú évszázadai alatt, amikor a társadalom sokrétű életének minden súlya közvetlenül vagy közvetve a legelnyomottabb osztály, a parasztság vállára nehezedett, a terhek között, melyeket a jobbágy hurcolt, a földesúri kizsákmányolás jelentette a legkínosabbat, a legnehezebben elviselhetőt. A nemesé a föld, a jobbágy termésének, munkájának ura önkényétől függő, egyre növekvő hányada, s az uralkodó osztály, mint Európa-szerte mindenütt, Magyarországon is kialakitja a maga „örök" és „természetes" jogait a parasztság által létrehozott javak elsajátítására.

1 A társadalmi fejlődés nyomán kibontakozó, majd Werbőczitől kodifikált feudális jog egyébként sokszor homályos szövevénye

2 a nemes ós jobbágy viszonyában nem ismer kétséget, nyílt kegyetlenséggel rendeli alá a röghöz kötött, szolgaságra vetett jobbágyot urai kizsákmányolásának ; a feudális termelési viszonyok a parasztság felé merev, szilárd és zárt felépítményt hoztak létre. ,,A jog" azonban, mint Lenin rámutat, ,,a jogszabály betartására kényszeríteni tudó szervezet nélkül — semmi",

3 s a nemesi osztály megteremtette a gazdaságon kívüli kényszer eszközeit, azt az erőszakszervezetet, amivel a maga jogszabályainak az elnyomott tömegekkel szemben érvényt tudott szerezni. A parasztsággal folytatott szakadatlan osztályharcban az elnyomók legélesebb fegyvere a köznemesség számára a vármegyei jogszolgáltatás apparátusa, a nagybirtokos földesurak részére az úriszék. Az utóbbi jelentőségét növeli, hogy az ország területének tekintélyes részét, a feudális korszak delelőpontján több mint a felét, a latifundiumok egyházi ós világi urai birtokolták.

4 A földes1 L5z3 helység lakosságát pl. (1635-b3ti) azért fogja perbe az úriszék, mert bár „polgári ós természeti törvény" szerint uruknak „teljesen és örökre" alá voltak vetve, jobbágyi szolgálataik teljesítését megtagadták. L. a 223. sz. a. közölt pert. — Az úr jogaival s a jobbágyok kötelességeivel kapcsolatban hasonló kifejezések számos közölt perünkben találhatók. 2 Erre nézve elég Kitonich János 1619-b3n készült, a Corpus Jurisba is felvett, Centuria certarum contrarietatum et dubietatum c. munkájára utalni, mely száz homályos vagy ellentmondó Hármaskönyv-tótelre keres magyarázatot. 3 Lenin: Válogatott művek. Bp. Szikra, 1949. II. k. 237. 1. 4 Molnár Erik adatai szerint a XV. század közepén csak a 60 leggazdagabb nagybirtokos család az ország helységeinek 40%-át tartotta uralma alatt; rajtuk kívül még 40—50 olyan család volt, amely 10—40 helységből álló uradalmakkal rendelkezett, s a birtokkoncentráció, az óriásbirtok növekedése a korszakban tovább folytatódott. (A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Bp. 1949. 264—265, 273. 1.) Ezekkel az adatokkal — melyekhez az egyházi uradalmakat is hozzá kell számítani — megegyező eredményre jutnak Beriász Jenő és Szabó István a következő évszázadot illetően. Számításaik szerint a XVI. század közapán a királyi kézben maradt Magyarország földjének kb. háromnegyed része, a XVI. sz. végén kb. fele tartozott várbirtokokhoz, összefüggő nagy birtoktestekhez. (Beriász Jenő : A mezőgazdaság