Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
A SZÜVGGKÖZLÉ8 MÓDJA 51 elkerült helységeknél az eredeti névalak után, ha időközben változás történt, az 1918. évben volt névformát (és megyét), végül a helység mai elnevezését adjuk, s feltüntetjük, természetesen, hogy a helység most milyen országhoz tartozik. Az áttekinthetőség érdekében az eredeti névformán kívüli adatokat itt is zárójelbe tesszük. A mai helynevek megállapításához ezeknél az 1949. évi osztrák s az 1955. évi csehszlovák helységnévtárakat használtuk. 117 A Szovjetunióhoz tartozó területről a mai helyneveket feltüntető segédeszköz nem állott rendelkezésünkre. Ezért itt (a munkácsi uradalommal kapcsolatban) a községek névmegállapításához a magyar helységnévtár 1937. évi kiadásának 2. pótfüzetét használtuk, mely a terület községeinek kárpátukrán névformáit tartalmazza. ; adatokat kértünk továbbá e tárgyhoz a Földrajztudományi Kutatóintézettől is. — A szövegekben említett, de nem a tárgyalt uradalomhoz tartozó helységek adatait, mint fentebb említettük, jegyzetekben közöljük. Eztkben a névalakok sorrendje s közlési formája lényegében azonos az uradalmi bevezetéseknél használt, most ismertetett gyakorlattal. A szövegekben előforduló állandó ünnepeket és gyakran említett névnapokat a nomenklatúrában, a mozgó ünnepeket és ritkább névnapokat jegyzetben adjuk. A dátumokat, minthogy a jegyzőkönyvek a régi vagy az új naptár szerinti időmeghatározást sohasem jelzik, 1589-ig a régi, ettől kezdve az új naptár szerint oldottuk fel. (Itt említjük meg, hogy a közölt peranyag, különösen az úrbéri és magánjogi perek, a különböző mezőgazdasági munkák hagyományos, vagy vidékenkint eltérő időpontjára, dátumokhoz kapcsolódó helyi szokásokra stb. igen sok adatot tartottak fenn.) A perszövegek publikálásánál — a latin szövegekkel kapcsolatban — a forrásközlés kialakult gyakorlata szerint jártunk el. A latin szövegeket tehát az ún. humanista helyesírás szerint közöljük (az eredeti j helyett i-t, u helyett bizonyos esetekben v-t írtunk stb.) s ennek megfelelően alakítottuk át az interpunkciót is, mely az úriszéki jegyzőkönyvekben többnyire szabálytalan, következetlen és hiányos. A kisebb elírásokat, helytelen szóegyeztetéseket, egyszerűbb nyelvtani hibákat a másolatokban kijavítottuk, s a mindennapi rövidítéseket jelölés nélkül feloldottuk. Ilyen esetekben, gyakoriságuk miatt, jegyzeteket sem alkalmaztunk. (Hasonló okból nem tettünk felkiáltójelet s nem adtunk jegyzetet az érthetőség, határain belül maradó, ezért ki nem javított pongyolaságok esetén sem.) A súlyosabb vagy jellegzetesebb, de egyértelmű szóhibákat, torzításokat stb. szövegeinkben szintén átjavítottuk, ilyenkor azonban, jegyzetben, az eredeti formát is közöljük. Ha viszont az elírás olyan fokú, hogy a helyes értelem kétségtelenül nem állapítható meg, vagy többféle magyarázat lehetséges, úgy a szöveget eredeti alakjában tartottuk meg, s a valószínű helyesbítést,illetőleg ennek alternatíváit adjuk jegyzetben. A különleges rövidítések feloldását, sérült szöveghelyek értelemszerinti pótlását stb. szögletes zárójelbe foglaltuk, s szükség esetén ehhez magyarázó jegyzetet is fűztünk. Ahol a latin és magyar szöveg egy kikezdésen belül egymásba szövődött, ott az eredeti interpunkciót — a magyar szövegekhez hasonlóan, az alább ismertetendő módon — a latin részeknél is jelöltük. Munkánk technikai részének legnehezebb problémáját a magyar szövegek (s a bennük helyenkint előforduló szlovák idézetek) közlésénél követendő módszer kialakítása jelentette. Erre nézve Magyarországon jelenleg sem 117 Gemeindeverzeichnis von Österreich. Wien, 1949 ; Administrativní lexikon obcí Republiky Őeskoslovenské. Pralia, 1955. "
