Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
A FÖLDESŰRI JOGSZOLGÁLTATÁS A földesúrral egy kézre dolgozó, a kiszabott bírságokon vele osztozkodó bírák a perbefogott sorsát gyakran nemcsak egyszerűen az úr kegyelmére bízzák, hanem az ítélet nemegyszer kendőzés nélkül arra utasítja az elmarasztaltat, hogy a kiszabott büntetés vagy kártérítés tekintetében a földesúrnak „kedvét keresse", mert „ha az úrnak eő nagyságának kedvét találhatja ez convictioért" (elmarasztalásáért), „az az eő nagysága kegyelmességében áll, az mit eő nagysága akar vele cselekedni." A per jegyzőkönyvek mutatják, hogy a reménytelen helyzetbe került elítélt valóban sokszor kényszerült az úr „kedvét találni" pénzzel, ajándékkal, maga és utódai nevében örökös jobbágyság vállalásával. A másik lehetőségre, az úriszéki bírák s a köztük ülő urasági tisztek mohóságának kielégítésére viszont azok az esetek utalnak, amikor a felperes — rendszerint a földesúr — a bírák közbenjárására, „ad intercessionem dominorum iudicum" áll el az egyébként is sokszor jogtalan keresettől, „engedi meg" a jobbágy „vétkét", vagy enyhébb ítéletben „egyezik ki" a perbefogottal. — E korszakban , amikor a legmagasabb méltóságokat betöltő bírák, curiai assessorok, protonotáriusok, sőt a királyi személynök maga is gátlástalanul fogadja el a felek ajándékait, s a bírák megvesztegethetősége közismert, nemcsak az úriszék, hanem az egész -— primitív, bizonytalan, kegyetlen ós korrupt — feudális jogszolgáltatást jellemzi az a leoninus, melyet a lózsi úriszék jegyzője a bíróság XVII. századi protocollumának címoldalára meglepő őszinteséggel feljegyzett : Ius faciunt nummi, statuunt decreta ducati, His faciunt iura, qui offerunt munera plura. 111 * * * Közölt pereink az egykorú („királyi") Magyarország egész területét átfogják : azt a hatalmas területsávot, mely a török megszállás alá került középső és keleti országrészek peremén a horvát határtól Erdélyig húzódott. Az itt helyet foglaló, összefüggő láncolatot képező egyházi és világi nagybirtok vagy egyáltalán nem, vagy csak egyes részeken s átmenetileg volt török uralom alatt, e birtokok népe felett tehát a földesúri jogszolgáltatást semmi sem korlátozta. A terület védettebb helyzeténél fogva a levéltárak pusztulása sem öltött olyan méreteket, mint más országrészeken, így itt az úriszéki írásbeliség korai szakaszától kezdve maradhattak fenn tárgyunkba tartozó dokumentumok. E kettős ok, a török hódoltság s a levéltári anyag megsemmisülése magyarázza viszont, hogy az Alföldről s a tiszántúli vidékről korszakunkból egyetlen pert sem találtunk, azokról a keleti részekről, Szabolcsból, Szatmárból, Biharból sem, ahol a magyar földesúri hatalom nem szűnt meg, vagy csak rövid ideig szünetelt. A Károlyi-levéltárban például s a birtokviszonyok alapján tekintetbe vehető más tiszántúli családok levéltáraiban a XVI—XVII. századból úriszéki iratsorozatok egyáltalán nincsenek. Természetesen, a vidék lényeges részét elfoglaló kiváltságos kerületekből, a Jász-Kunságból s a Hajdúságból úriszéki perek nem is maradhattak fenn. Kiadványunk megszabott terjedelme nem engedte meg, hogy az anyaggyűjtést Erdélyre és Horvátországra kiterjesszük. Az önálló állammá alakult 111 A fenti idézetekre 1. a 38., 162., 195., 219., 223., 258., 266., 352. stb. sz. pereket. A feudális jogszolgáltatás visszásságaira s a bírák korrupciójára 1. Grünwald i. m. 399— 409.1. ; Marczalii. m. I. k. 346.1. ; Fessleri. m. X. 251—253., 259—260. stb. 1. A közölt verset 1. O. Lt. Khuen-Héderváry cs. lta. Viczay rész III. F. 3/a. kötet 194. 1.
