Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

Egervár, Göcfalva (Gősfa), Hegymagas (ma Veszprém m.), Istvánd (Zalaistvánd) és Ötvös (ma puszta Dabronc határában). Vas megyei helyek ; Hosszúfalu (Vashosszúfalu), Jánosháza, Magasi (Kemenesmagasi), Pereszteg (Hosszúpereszteg), Ság (ma Celldömölk része), Szentódorfalva (ma puszta Vashosszúfalu határában), Szergény, Varsány (később elpusztult, területe Jánosháza határába olvadt)

4 és Vérkő (Hosszúpereszteg táján feküdt, később elpusztult) faluk, továbbá két puszta : Pálfölde, más néven Pálháza és Tácskánd (ma külterületi lakott helyek Szergény, illetőleg Hosszúpereszteg határában). Veszprém megyéhez tartoztak végül: Börsöny (Kisberseny), Gyimót (Nagygyimót), Monostorapáti és Nyárád. A jánosházi úriszéken, mint általában az úriszékeken, az ügyek nagy többségét a földesúri hatóság által indított perek szolgáltatják. Ezek részben köztörvényes bűnperek (különösen az 1611—1618. évekből), részben s főleg a legkülönfélébb természetű úrbéri ügyek. Az ily perek nagy száma mutatja — közölt szövegeinket is elsősorban ezekből válogattuk — hogy a földesúri erőszakszervezet a nép védekezését itt sem tudja megtörni. Szinte tipikussá vált, állandó ellenállási formák ebben az uradalomban, hogy az elfogott személyeket nem adják át a földesúri hatóságnak, hogy a gondatlan őrzés következtében megszökik a rab,

5 hogy egyes jobbágyok és egész falvak megkerülik földesuraik jogszolgáltatását, vitáik elintézésére nem veszik igénybe az úriszéket, hanem — az uraság szabad ispánságának semmibevevésével — önbíráskodáshoz folyamodnak.

6 Különösen éles a harc a borkimérés körül, mert a kocsma az egyik legjelentékenyebb haszonvételi forrás. A jobbágyok nemcsak vonakodnak az. úr borát kimérni, hanem az uraság szekerét az eladás végett rájuk vetett borral még a faluból is kiűzik s a magukét mérik, amint ezt az olyan perek feltűnő nagy száma mutatja, melyeket az uradalom közbirtokosai tiltott bor árulása címén indítottak jobbágyaik ellen.

7 Az ügyek kisebb részét a jobbágyok egymással folytatott perei képezik. Közöttük az alsó fórumoktól, a falu színétől feljebb vitt ügyek is előfordulnak. Az elsőfokú ítéletet azonban a jánosházi úriszékhez egy esetben sem írásban terjesztették fel, csupán élőszóval „referálták". Ez a magyarázata, hogy a falu színén folyt perek nem szerepelnek teljes szövegükkel, csak említve vannak az úriszéki jegyzőkönyvekben.

8 A fennmaradt jegyzőkönyvek eredeti fogalmazványok, aláírás és pecsételés nélkül. Közülük csak a három legkorábbit írta alá Szántóházy Ferenc vármegyei jegyző, az úriszék tagja, aki nyilván fogalmazta is azokat. Az egyes perek után — más írással — több esetben feljegyezték az ítélet végrehajtását. Eredetileg minden ülésről külön jegyzőkönyv készült, ezeket idővel egy kötetbe foglalták össze, mely az Országos Levéltárban őrzött KhuenHéderváry családi levéltár „Viczay rész, Hl. F. 3/a." jelzete alatt található. A kötet első 73 oldala tartalmazza a jánosházi perszövegeket, további része a lózsi és hédervári úriszék jegyzőkönyveiből áll.

9 Minthogy a füzetek bekötése nem szigorú időrendben történt, a közölt perek után a kötet vonatkozó lapszámát mindig feltüntetjük. 4 Helyét az Orsz. Levéltár Térképtárában őrzött „Pálosok, t. 44." jelzetű XVIII. századi kéziratos térképről állapítottuk meg. 5 L. pl. perkötet 28v., 29, 31. stb. 1. 6 L. pl. a 150. sz. pert. 7 L. a 144., 148., 149., 152. stb. s'z. pereket, 8 L. pl. perkötet 62. 1. 9 L. kiadványunk VI. fejezetének bevezetését.