Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
DUNÁNTÚL
1586 JÚNIUS 29 217 A dicit, hogy ennek az testamentumnak semmj hele njnczen, mertí az kyknek legalt, mind azok testamentomosok, es zinten wgi legaltattak, valamint akartak. 3 Es az urnák sem hagyot semmit, sem az tiztartonak, es az attiafysagh nem constaZ. Azis wagyon, hogj Péter eőneőn maga találta az jozagotí.* Item VargHa Peterne azt felelj, hogj ew Vargha Péternek mast is megh hagiott eőzwegye, es az ew megh holt ura jozagaban maradhat, es senkj eőtet ky nem izhetj beleőleő, az mint az testamentomis tartya. Deliberatum est. Myert hogj megh Vargha Péter ugj mint mindenesteöll ew keresmenebeőll tett uolt testamentomott, es az testamentom zerint Vargha Peterne elit az testamentummal; per concordiam 5 az fia, Lazlo, az kj sine semine decedalt, theőbbel elegetette megh az mastoha anniat, az haznakis feleyertí az Raban twl ualo pajtát hattá nekj az kertéwel, es mastis birya ; per hoc theőbbet immár semmit nem keresheti. Az mj peniglen illetj az theő6 indwlatlan 6 jozagatt, kj Uarga Petére lett uolna, Lazlora, az fiára zalwan, az fia idegennek senkinek nem hagyhatta. Mert ew ebben semmit nem talált, hanem az attiarol zallot rea. Azért az decretomnak continentiaia zeriní az feőldes úrra kel zallam/. 7 Ugian nemis zaggathattia uolna el sem hazat, feőldetí; az pajtais, melliet az azzonj byr, mjhelt ferhez megyén, uagj megh hal, azis az úrra zalZ. Az mi peniglen illethj az ingó morhat, miért hogj megh az XJargha Péternek testamentoma zerint az negj keőbeől bwzaí szegenieknek megh nem attak, es megh adgyak. az szegenj attiaf iának is fel cubulum tritic, aztis megh adgiak. Az kj zolgaia uolt, kinek hagyotí kett twlkott, az twlkok miért hogj immár reg uta uoltak itt, az arraboll fyzessenek megh az szolgának. 8 Az teőb morhaja, mind Vargha Péter morhaja, mind Lazloye, az Lazlo testamentoma kywoll ualamj uagyon, az kiknek mit hagyott, ualamj lezen, mind pénzel egyetemben az úrra szállott. 9 Uo. 23—24. I. 3 A végrendelet érvénytelen, mert a benne szereplő örökösök egyben a végrendelet tanúi (testamentomosai) is voltak, tehát befolyásolhatták a végrendelkezőt a hagyományozás tekintetében, meg is hamisíthatták végakaratát. 4 Varga Péter — mint az alábbiakból kitűnik — az örökösök nélkül elhalt László atyja volt. Ő szerezte a per tárgyát képező javakat. 5 Varga Péter özvegye mostohafiával, Lászlóval, Varga Péter hagyatékát illetően békésen megegyezett. 6 Ingatlan. 7 A „decretum" (Hármaskönyv III. r. 30. c.) szerint az utód nélkül elhalt jobbágy „ősi" birtoka feltétlenül a földesúrra száll, arról nem is végrendelkezhetik. Az itt szereplő birtokot Varga László atyja szerezte, László kezében tehát az már örökölt, azaz ősi, nem pedig szerzeményi vagyon volt. Ezért — függetlenül a végrendelet érvényétől — a földesúrra kell szállnia. 8 Minthogy a szolgának a neki hagyományozott két tulkot (járomba fogható tinót) nem adták ki, s azok időközben megnővén, értékesebbek lettek, az ítélet szerint csupán a tinók árát kell a szolgának megtéríteni, az értéktöbblet, illetőleg a tulkokból lett két ökör szintén a földesúré. 9 A magvaszakadt jobbágy által végrendeletikig elhagyományozott ingóságokon kívül — ehhez ugyanis a Hármaskönyv idézett címe jogot enged — minden egyéb ingóság is a földesurat illeti.
