Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

által magát a különben neki járó véres büntetés alól szabadítja meg. A vérdíj ilyén, kettős eredetét, illetőleg értelmezését, ami fokról-fokra egybeolvad, világosan mutatja, hogy a bíróság szövegeinkben a vádlottat hol a saját, hol a sértett fél vérdíján marasztalja el, hol ennek meghatározása nélkül egyszerűen csak vérdíj fizetésére ítéli. Amikor ugyanis a perben szembenálló felek mindaketten azonos rendi állásúak — s vérdíj kiszabásával végződő pereink túlnyomó többségében ez az eset forog fenn — a megkülönböztetés felesleges, a vérdíj összege így is, amúgy is azonos. Különböző rendi állás esetén azonban ez nem mindegy, s akkor a bíróságnak meg kell jelölnie, hogy az elítéltre melyik fél vérdíját szabja ki bírságként. A vérdíj kialakult tételei a feudális kor osztályok szerinti ember-értékelését tükrözik: a főpap és főúr vérdíja 400 forint, köznemesé 200 Ft, paraszté 40 Ft. A kiszabott vérdíj lényeges hányada a bíróságot illette, ez az úriszéki eljárásban a földesúr egyik nem jelentéktelen jövedelmi forrása. A megölt jobbágy hozzátartozója, vagy a véresre vert, megsebesített jobbágy maga, a kiszabott vérdíjnak csak egy részét kapta, nagyobb részét, de legalább felét a földesúr tulajdonította el. —• Néha fél vagy negyed vérdíjon marasztalják a vádlottat, ha a cselekményt a bíróság kisebb súlyúnak ítéli. Ilyenkor a kiszabott bírság gyakran nem határolható el a szintén a vérdíj felét kitevő összegű élődíjtól, amint a teljes vérdíj olykor a fejváltsággal olvad össze (1. élődíj, fejváltság). — Korszakunkban már szándékos emberölés esetén legfeljebb mellékbüntetésként alkalmazzák a vérdíjat, magát a cselekményt (homicidium) halállal büntetik. Véresítés (vérbocsátás) : véresre verés, megsebesítés. Vessző : a soltészi tisztséggel együtt járó földeknek — a soltészteleknek — de soltészok által betelepített vidékeken a jobbágyteleknek is, bizonyos része. A falukon 12, a mezővárosokban 14—18 ,,vessző"-ből állott egy-egy soltész-, illetőleg jobbágytelek. A soltésztelek részét soltészság vesszeje névvel szokták jelölni. Vetekedik : pereskedik. Via regia : országút. Vicesgerens, vieegerens : helyettes, pl. alispán, tiszttartó stb. helyettese. Pereink 1. jegyzeteiben az úriszék tagjai között szereplő vicesgerensek (vicegerensek) alatt általában alispánhelyettes (helyettes alispán) értendő, mely tisztségből később a másodalispáni állás kialakult. Victualia : a jobbágyok élelmiszeradója (1. muneralia, élés, éléspénz). Vid napja (festum s. Vitális martyris) : április 28. Vidéki, 1. extraneus. Viennensis : „bécsi", váltópénz (1. bécs). Vinculum : „kötél", kötés, valamilyen jogügylet pénzbiztosítéka, pönálé. Jobbágyok közötti ügyleteknél a felek a megállapodás megszegése esetén fizetendő vinculumot gyakran a földesúr javára kötik ki, hogy az urat így érdekeltté téve, a szerződés betartását fokozott mértékben biztosítsák. (L. „kötél" alatt is.) Vineae decimales : olyan szőlők, amelyek termése után nem hegyvám (1. ott), hanem bortized járt a földesúrnak. Violatio sedis : széksértés, a bíróság megsértése. A bíróság előtt tiszteletlen viselkedés, illetlennek minősített szó használata stb. violatio sedis-nek számít. Violentia : általános értelemben erőszakoskodás, jogsértés ; mint perjogi műszó, az ún. kisebb hatalmaskodást (minor 'potentia) jelenti. Ezen a hatalmaskodásnak (1. ott) a törvényben nagyobb hatalmaskodásként (1. actus maioris potentiae) nem definiált esetei értendők, mint kisebb földterület vagy ingóságok