Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

ségnek vezetője. Hatásköre a szőlőhegy területén a falusi bíróéhoz hasonló, ö a szőlők rendjének felügyelője ; a szőlőkben minden birtokcsere csak az ő tudtával történhetik, az ő feladata, hogy ez a helyi szokásoknak megfelelően menjen végbe, s az ilyen esetekben a földesúrnak járó illetéket megfizessék. A szőlőkkel kapcsolatos kisebb peres ügyekben a hegyközség elöljáróival együtt ítélkezik is. Ez a hegymester széke. — A hegymestert általában a szőlőbirtokosok (jobbágyok) választották, a földesúr azonban csak olyan személyt fogadott el, akit érdekei maradéktalan képviseletére alkalmasnak tartott, ezért sokszor ő maga jelölte ki. (A hegymesterek egyes uradalmakban az úriszék ítélkezésében is részt vettek.) Hegymester széke : hegyközség bírósága, 1. hegymester. Hegy népe, hegység népe : hegyközség, a hegyközség tagjai. A hegymester és a „hegy népe" előtt, illetőleg az ő közreműködésükkel történt pl. a szőlők átruházása : felvallása és feladása (1. felad, felvall). Hegyvám (ius montanum). Minthogy a szőlőtermelés az időjárási viszonyoktól erősebben függ, mint a gabonatermesztés, a földesurak egyenletesebb jövedelem biztosítása céljából borkilenced helyett egyes vidékeken a hegy vámfizetés rendszerét vezették be. A hegyvám állandó, meghatározott mennyiségű bor beszolgáltatását jelentette, tekintet nélkül a termés mennyiségére ; nagyságát szerződés vagy helyi szokások szabályozták. Ha szőlőtermés egyáltalában nem volt, a következő év terméséből kellett az előző év hegy vám ját is megadni. Hegyvám registrom: a hegy vámkivetés alapjául szolgáló jegyzék. Hely, helyföld, jobbágyhely, 1. jobbágytelek. Helyi szokás. A Hármaskönyv (III. r. 30. c. 6. §.) a jobbágy-vagyon jog, kivált az örökösödési jog szabályozásával kapcsolatban a helyi szokásra is utal mint jogforrásra. Az osztályelnyomás e korszakában a helyi szokás — a törvényen, országos gyakorlaton túl — még további lehetőségeket adhat az elnyomottak jogainak megnyirbálására. így pl. a jobbágy végre ndeletekkel kapcsolatban gyakran említik érvényességi kellékként, hogy abban a földesúr is szerepeljen hagyományosként. Máskor a földesúr az utód nélkül elhalt jobbágy ingóságaiból is felerészt követel stb., pedig ilyen megszorítások még a Hármaskönyvben sem szerepelnek. Hisz, hiszi: az ellenféltől „hit"-et (1. ott) kíván bizonyítékul. Pl. „az öccsének csak személyére hiszi" : a maga személyében (eskütárs nélkül) leteendő esküjét kívánja. „Mind vissza reájuk hiszi" : az eskü letételét az ellenfélre hárítja vissza. Hit : eskü ; hitet deponálni : esküt letenni. Hit alatt, hitire, hiti szerint, hite után: eskü alatt, eskü letétele után, esetleg lelkiismerete szerint értelemben. (A „hite után" kifejezés a per jegyzőkönyvben arra utal, hogy az egykorú eljárásjog szerint a tanúknak a kihallgatás előtt kellett megesküdniük teendő vallomásuk valódiságára.) Maga hitivei: saját esküjével. Hittel kötelezett: felesketett, esküt tett. Hitet rejicial: az esküt a másik félre hárítja át. Hitet talál: esküre kötelez. Hitel, hiteltet: megesküszik, megesket stb. Hitbér (dos, dotalitium) : „hiv feleség jutalma", az asszonyt „szüzessége vesztéséért és elhalásáért", házastársi kötelességeinek teljesítéséért a férj javaiból megillető törvényes rész. A hitbér nagyságát az uralkodó osztályra nézve, — a férj rangjához képest — a Hármaskönyv szabályozta. A parasztság körében, ahol a hitbér szintén szokásos volt, azt ugyanúgy a vagyoni viszonyok határozták meg. A hitbérre való igény a férj halálával nyílt meg, s ha az asszony a hagyatéknak valami okból özvegyi jogon használatában nem maradt, pl. új