Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)

1410 május 29 365 tibus erga regiam maiestatem exhibentibus obtepescant, ista saltem velud pauca de multis verbális continentie serié iussimus contexenda : Amikor Lajos király a velenceiek és párthíveik ellen, akik a szentkorona területeit bitorolták, háborút indított és Olaszországban civitatem Teruisii ostrom alá vette, mindketten relatione narrante fidedigna a sűrű nyíl- és kőzáporban súlyos sebeket kaptak, a velenceiek pártján álló olaszországi civitas Sancti Salvatoris-nak az ostroma alkalmával pedig Simon comesnek, míg társai közül kiválva egész a falakig hatolt, más sebesülései mellett egyik lábát a számszeríjj lövése úgy keresztül fúrta, hogy sokáig élet-halál között lebegett ; Lajos király halála után, amidőn Mária lépett a trónra s ő mint az ország gyámja Massouia ellen hadat küldött, hogy annak fejedelmét és népét leigázza, Simont, aki a háborút vitézül végig küzdötte, az egyik erősség alatti csatában a védők súlyosan megsebesítették ; később, amidőn már ő volt a király, Simon és Lőrinc fia János mester plurimo fratrum et familiarium suorum cetu comitati vele együtt részt vettek a törökök elleni hadjáratban, ennek folyamán az előbbi, amidőn a törökök által elfoglalt Orehow civitas ostromakor szeme láttára előrehatolt az erődítményekig és sisakját a kőzápor átütötte, fején és egész testén súlyos sebeket kapott, a város elfoglalása után iuxta castrum maioris Nicapolis, ahol tábort ütött és tempore inchoandi ad primordiales accessus viros agiliores ex aciebus electos adversis turmis illudere premisissemus, ezek közt János mester súlyosan megsebesült, míg Simon per cavernas ipsi castro suffosas cum paucis ingressus non sine gravis inflictu vulneris morti propincus evasit, de azután a nyílt csatában többször megsebesült, míg Lőrinc fia Osvát és László mester fia János életüket vesztették ; vele volt Simon akkor is, amidőn hadseregét az ország végvidékeit pusztító Prokop morva őrgróf ellen vezette ; ez alkalommal Nagwar visszafoglalásakor szintén súlyos sebet kapott ; amikor egyes prelátusok és bárók lázadásából az országban újabb háború keletkezett és a mozgalom már lecsenuesedőben volí, a Rozgon-iak 400 lovassal más híveivel együtt ostrom alá vették castrum Agriense-t, amelyet Ludan-i Tamás volt egri püspök és párthívei nagy haddal őriztek s azt nagy anyagi és véráldozattal megvívták, majd feltartóztatták, amire neki akkor ereje nem volt, a Tamás püspökkel és Debrew-i Istvánnal tartó többi hűtlent is, sőt Simon rábeszélésével jobb belátásra bírta ezeket, úgy hogy csak Debrew-i nem tért meg és vonult az erdélyi részekbe, ahol azután meg is halt ; ugyanezekben a napokban Bartfa várost, amelyet a lengyelek előbb az ő nevében megszállottak, most azonban a maguk részére elfoglaltak és onnan a környék lakosságának sok zavart okoztak, a Rozgon-iak 400 lovassal nagy költség és fáradság árán visszafoglalták ; a Csehország elleni háború idején valamennyien, akik csak fegyvert tudtak fogni, cum suis familiaribus et sequacibus hadba vonultak s közülök ekkor László fia István, most Segwar vár várnagya és Bakan-i ispán, valamint János mester testvére : Sebestyén súlyos sebeket kaptak, mégpedig István az egyik lábát átfúró nyíllövéstől ; a felkelő bosnyákok elleni hadjáratban Simon fia István a Dobor erősség ostromakor vívott ütközetben szemeláttára sebesítette meg az ellenség várnagyát, amikor pedig a bosnyákok felhasználva az alkalmat, hogy biztonságban érezve magát győzelmes hadi népének elbocsátása után kissé még ott szándékozott időzni, haddal készültek reája támadni, a Rozgon-iak, bár már haza küldte őket, hívó szavára azonnal visszatértek, úgy hogy győzelmet is arat, ha a felkelők hajnalhasadáskor a mellékutakon meg nem szöknek ; mindezeken felül részt vettek a bosnyákok, törökök és osztrákok elleni hadjáratokban is, olykor nem is parancsra, hanem önként, saját jószántukból, saját költségükön, plerumque sallaria ipsis per nos deputâta