Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)
1409 április 17 233 más fekvőséget köthessenek le, ügyelve arra, hogy az alapítvány mindég a Szt. Lőrinc-egyházhoz legyen kapcsolva. Az oklevelet kérésükre a város megerősíti pecsétjének felfüggesztésével. Hártyán, függőpecséttel. Pozsony (Bratislava) város lt. 676. sz. O. L. Fkgy. 6739 Ápr. 17. (Bude, f. IV. p. Quasimodo) Zs. a prelátusok és bárók tanácsából Polthar-i Soos (dictus) Jakab fia István szolgálataiért űj adományul adja neki és unokatestvérének: Zampol-i Tamás fia Gergelynek a nógrádmegyei Naghpolthar (Nagpolthar), Felsepolthar, Kyspolthar és Waralyapolthar birtokokat. Nógrád és Hont megyék közgyűlésén, amelyet különös rendeletére Zechen-i Konya bán fia Simon ajtónállómester, Thary-i Lőrinc királynéi pohárnokmester és Iacobus difinitor causarum in speciali nostre celsitudinis presentia vertentium Gyarmath-on tartottak, az esküdt ülnökök ugyan azt állapították meg, hogy a birtokok ad ius nostrum regium tartoznak s Polthar-inak nincs hozzájuk joga, amint nem is tudott annak bizonyítására oklevelet felmutatni, azonban a báróktól, előkelőktől és az országlakóktól személyesen meggyőződött, hogy a négy birtokot Lajos királytól Soos (dictus) Jakab fiai, ú. m. az elhalt Péter, János, Pál, valamint István a zólyommegyei Panyk, Dobrotha, Lehotha, Molcha nevű birtokaikért s ezek tartozékaiért, továbbá urburaiért kapták cserébe. A szöveg élén jobb felől : Relatio Simonis filii Konie bani ianitorum regalium magistri. A pecsét alatt : Relatio Simonis filii Konie bani ianitorum regalium magistri per magistrum Dauid de Solth facta. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkos pecséttel. Dl. 42.989. 6740 Ápr. 17. (in Buda, f. IV. a. Misericordia) Zeech-i Miklós tárnokmester ítéletlevele. A Kethhyda melletti Ewrmenes-i remeték bepanaszolták Zs.-nál Grechenger János fia Jakab habitator civitatis Budensis-t, hogy elfoglalta Kanysa-i János fia Miklós néhai tárnokmestertől kapott házuk felét, amely in castro Budensi Rauchan Péter és Zsigmond appotecarius házaival szomszédos. Zs. officio nostri thauarnicatus exigente őt bízta meg az ítélet meghozatalával s így Miklós Ewrmenes-i perjel előtte mutatta be Buda város 1392. nov. 29. (Zs. 0. I. 2700.) és dec. 14. (Zs. O. I. 2728.) okleveleit, míg az alperes Konya bán fia Simon ajtónállómester oklevelével a vitás fundus curie felébe való beiktatását bizonyította. A perjel ekkor azt állította, hogy az alperes az ajtónállómester félrevezetésével szerezte meg a beiktatást, mivel a ház soha sem volt az övé s felmutatta Kanysa-i Miklós tárnokmester in civitate Budensi 1394. ápr. 28. (f. III. a. Phil. et lac.) kelt oklevelét, amely szerint az alperes és apja 1466 aranyfrt tartozása fejében Panser (dictus) Ulrik polgárnak átadta nyolc szőlőjüket, egy csűrjüket és in castro Budensi—Ellempek János házával szemben — házuk felét, amelynek másik fele Ellempek-é. — Mivel a vitás félház, amelybe az alperes beiktattatta magát, csere gyanánt Kanysa-i Miklósé volt, majd az ő adományából az Ewrmenes-i kolostoré lett, az alperes pedig nil iuris ad reoptentionem proprietatis ipsius medietatis dicte domus consuetudine predicte civitatis Budensis exigente producere et indicare valuit, ymmo hoc, ut quibus iure et titulis sibi pertinuisset pertinereque posset, nullo documento evidenti nullave ratione probabili potuit comprobare et nec in futurum assumpsit declarare, ezért baronum et procerum regni, iudicis etiam ac iuratorum civium civitatis antedicte nobiscum pro examine dicte cause in iudicio existentium quesito consilio et assumpto a szerzetesek javára ítélve elrendeli, hogy a bíró és az esküdtek iktassák őket vissza, az alperesnek pedig örök hallgatást parancsol. Hártyán, hátlapján zöld pecsét nyomával. Dl. 9544.
