Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)

6227 Júl. 15. (Bude, dom. p. Margarethe) Zs. Pilis megye ispánjához vagy alispánjához és a szolgabírákhoz. Tartsanak vizsgálatot Mihály pistor nostre rnaiestatis nobilis de Kysienew panaszára, amely szerint Kysienew-i István fia Domokos szüretkor az ő Kysienew-i zálogos részére jőve, ott egyik jobbágyát házából kivonszolta és megverte, most pünkösdkor ugyanottani másik jobbágyát, Mathiam dictum de Jenew, amikor Budáról haza felé tartott, a nyílt úton meglesve úgy megverte, hogy az félkezét elvesztette, végül ugyanőt a zálogbirtokon épült házából kiűzte s így elköltözésre kényszerítette. Az oklevelet, mivel Eberhard váradi püspök királyi kancellár a királyi pecsétekkel távol van, annak pecsétjével erősítteti meg. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Dl. 9437. — Bártfai Szabó :• Pest. 124., reg. 6228 Júl. 15. (in div. apóst.) A kalocsai káptalan előtt Tetethlen-i Gál fia András leányai : Dorottya, Diznos(Dyznos)-i István felesége és Katalin elismerik, hogy nagybátyjuk, Gál fia Domokos kiadta nekik részüket atyjuk javaiból, átengedve számukra az atyjukat vétel és leánynegyed címén a fejérmegyei Tetethlen-ben, továbbá Deren-ben, Zenthemreh-en, Chengeld-en és Kowachhalma-n megillető részeket, ita tamen, quod iobagiones adductos per ipsum non attingant nec in eisdem quitquam agere habeant, sed manus earum ab eisdem omnino aliénas conservando novos iobagiones in superficie ipsarum collocando liberam habeant facultatem, míg ők lemondanak javára az atyjuktól örökölt, in territorio Solth levő szőlőről azzal a feltétellel, hogy annak jövedelméből atyjuk és elődei lelki üdvéért ad salubres usus distribueret de eisdem elemosinas et alias pias oblationes faciendo. Végül Katalin, mivel közös birtokaikat nagybátyjuktól Dorottya in expensis viginti unius floreni nove monete váltotta vissza, a költségek fele : 1034 új frt fejében átengedi nővérének a saját Tetethlen-i részét mindaddig, amíg azt vissza tudja tőle szerezni. A kalocsai káptalan 1438. szept. 8. körüli okl.-ből. Dl. 6964. 6229 Júl. 16.

1 (prope villám Mandhida, XVI. die ferie II. p. nat. Ion.) Gara-i Miklós nádor, a kunok bírája kötelezi Aracha-i Bekw fia Istvánt, hogy Aracha birtok határaira vonatkozó oklevelét a jövő évi Szt. Mihály nyolcadán (okt. 6.) mutassa be előtte. Aracha-i ugyanis ellenmondott, amidőn a nádori ember, akit Zala megye közgyűléséből a fehérvári káptalan megbízottjával, Domokos diákkal együtt küldött ki, a közgyűlésnek Szt. Margit-napra eső 14. napján (júl. 13.) Palkonya birtokot Azzónfalwa-i Osth fia János fia Gergely mester kijelölése szerint Aracha birtok felől meg akarta határolni s megidéztetve a közgyűlésre, itt tiltakozását azzal indokolta, hogy Azzonffalwa-i a határjáráskor Aracha birtok földjének nagy részét el akarta foglalni. A határ az Aracha birtokba vezető útnál kezdődik, eljut ad quandam vallem vulgo Kendervlg nominatam, majd a völgyben folyó patak mentén Aracha birtokig, ahol in medio seu piatea ipsius ville sub quibusdam arboribus plantanorum vulgo Igénye vocatis signum metale jelzi irányát, innen pedig szintén a patak mentén az Aracha-ba vezető útig vonul. Említve : tölgyfa, fűzfák. Papíron, zárlatán pecsét nyomával, hátlapján : solvit XXIIII denar. *A kelet júl. 10. volna, azonban a szövegből kitűnik, hogy a vasár- és ünnepnapokat nem számították be a közgyűlés idejébe. Dl. 49.841. Rumy cs. lt. 6230 Júl. 16. (prope villám Mandhyda, XVI. die ferie II. p. nat. Ioh.) Ua. kötelezi a veszprémi káptalant és Moruchhyda-i Simon bán fia János mestert, hogy János fráter, a Leweld-i egyház perjele ellenében a királyi curia-ban mutassák be okleveleiket, amelyekre tiltakozásuk alkalmával hivatkoztak, azt állítva,