Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

feldolgozásra került külföldi oklevéltárak körét, arnit különben Zs.-nak a XV. sz. elején egyre szélesedő politikai akciói is szükségessé tesznek. Ebben a vonatkozásban azonban az adott könyvtári viszonyokhoz kellett alkalmazkodnunk, nagyjában beérve a Hellebrant Árpád-féle jegyzékben (Diplomatariumok és monumenták a M. Tud. Akadémia könyvtárában. Bp, 1909) feltűntetett sorozatok átvizsgálásával. Az itt s egyszersmind könyvtárainkból is hiányzó, főleg újabb oklevéltárak nem kerültek tehát feldolgozásra. Külföldi kartársaink támogatását éppen ezen a ponton kértük az I. kötet előszavában s bízunk abban, hogy a hiányok utólagos feltűntetését nem is fogják elmulasztani. A legtöbb bajjal azoknak a munkáknak a számbavétele járt, amelyek mellékesen tartalmaznak oklevélszövegeket. A nehézségekre s vele a hibaforrásokra két példát említünk. Annak idején Gábor Gyula : A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt (1908.) c. munkájáról — éppen címe alapján — joggal lehetett feltennünk, hogy Zsigmond-kori oklevelet felesleges benne keresnünk s Jorga : Notes et extraits pour servir à l'histoire des croisades au XV

e siècle (1899.) c. könyvéről sem lehetett gondolni, hogy van benne XIV. századi szöveg. Azóta megtanultuk, kárunkon, hogy a címekre nem hagyatkozhatunk. Ismételten kérjük kartársainkat, figyelmeztessenek bennünket az elkövetett hibákra — s előzzék meg azokat jóakaratú tanácsaikkal. Egyszersmind legyen szabad a nyilvánosság előtt is kifejeznünk köszönetünket Horváth Antalnak sok értékes, hasznosnak bizonyult tájékoztatásáért. A külföldi oklevéltárak átlapozására fordított s az eredménnyel, ha ezt regesztasorokban próbáljuk lemérni, arányban nem álló idő jobb kihasználása érdekében kijegyeztük azokat az okleveleket is, amelyeknek egyetlen magyar vonatkozása aranyforintunk megemlítése. Eredetileg csak egysoros utalások beiktatására gondoltunk, hamarosan beláttuk azonban, hogy a kutatók igénye így nem volna kielégíthető. Egyrészt, mert sok kiadványsorozat csak egyetlen példányban van meg nálunk s így az utalások alapján a forráshely felkeresése elég nehézkes volna, másrészt, mert már az első lépésnél távolabb láthatunk, ha az aranyforint feltűnésének háttere felől* is felvilágosítást nyerünk. Nem közömbös ugyanis, hogy a magyar aranyforint birtok vételára, olaszországi zsoldosok fizetése vagy egy vámhely bevétele-e. Az utóbbi esetben ugyanis nem egyszerűen megbecsült fizetési eszköz, hanem kereskedelmi forgalomból származó jövedelem, következésképpen a magyarországi árukivitel útját is jelzi. A szlovákiai, erdélyi és ausztriai forrásanyag elmaradásával a kiadványon esett csorbát a minőség fokozásával is próbáltuk kiköszörülni. A bírálatok (Századok, Levéltári Híradó) kívánságainak megfelelően igyekeztünk több fontos elemet kiemelni a nyomtatásban megjelent oklevelekből, mint az I. kötetnél. Arra azonban, hogy a kiadott oklevelek tartalmáról oly bőséges regeszták tájékoztassanak, hogy a szétszórt forrásközléseket a kutatónak már fel sem kelljen lapoznia, gondolni sem mertünk, mert ily távoli cél csak a terjedelem tetemes megnövelése árán lett volna elérhető. A név- és tárgymutató használhatóságát szintén próbáltuk fokozni az utalások gyakoribbá tételével, amennyire a szűkre szabott terjedelem mellett arra lehetőség nyílott. Nincs azonban módunkban eleget tenni Székely György kívánságának (A Magy. Tud. Akadémia Történettudományi Intézetének Értesítője III. évf. 7—9. sz. 1952 júl.—szept. 151 skk. 1.), hogy »a feldolgozások teljes ismeretében« végezzük el munkánkat. E kötet használóinak nem kell magyaráznunk, hogy az ilyesféle kívánalomnak minden, Zsigmond korát akár esetlegesen érintő monográfia, helytörténeti munka és cikk átolvasásával lehetne csak eleget tenni s az eredmény sokszor