Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

5130 Nov. 23. (in Temesuar, in Clementis) Zs. előtt Ozlar-i Mayos fia Pál — fia: Péter s unokatestvérének, Jánosnak fiai : Mayos, Miklós nevében is — a bírói részen kívül 50 dénármárka terhe alatt fogott bírák ítélete alapján kötelezi magát, hogy Ozlar-i Mayos fia Lőrinc leányának : Dorottyának, Porazfalua-i Miklós fia György feleségének a leánynegyed fejében, amely ennek iuxta regni nostri consuetudinem atyja : Lőrinc birtokaiból jár, újév nyolcadán (1407 jan. 8.) a csanádi káptalan előtt 50 frtot per centum denarios novos computando absque décima et nona partibus fog fizetni. Viszonzásul Dorottya magára vállalja, hogy szintén a bírói részen kívül 50 dénármárkában pervesztes lesz, ha az összeget nem venné át és nem adna nyugtatólevelet. Papíron, a szöveg alatt titkos pecsét nyomával. Dl. 42.902. 5131 Nov. 23. (in Clementis) A leleszi konvent előtt Baktha-i György fia Gergely átengedi a szabolcsmegyei Lider alio nomine Loranthaza birtoknak bírság fejében neki jutott s ezen kivül váltság gyanánt megszerzett részét Kallo-i Leukus fia Miklós mesternek, miután megkapta tőle azok ellenértékét,'

dans et concedens eidem magistro Nicolao possessionem prelibatam occasione premissorum tenendi et eadem utendi dictaque iudicia et iudiciorum gravamina ad ipsius portionem cedentia pro se habendi, recipiendi, in suos usus convertendi ac prout maluerit de eisdem faciendi et disponendi facultatem similiter et potestatem. A birtokot Sary-i Bertalan fia Lőrinc mestertől, Gara-i Miklós nádor, a kunok bírája szabolcsmegyei birságbehajtójától Kallo-ival együtt közösen szerezték meg, ő azonban megválik attól, mivel más ügyeitől akadályoztatva nem tud megőrzéséről gondoskodni. Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. Dl. 68.634. Barkóczy cs. lt. 5132 Nov. 23. Tismana. Mircse havasalföldi fejedelem, Omlás és Fogaras hercege, a szörényi bánság ura valamennyi bojárjával útban Szörény felé, ahol Zs.-al szándékozik találkozni, a tismanai kolostornak kiváltságokat ad. Panaitescu 68., román fordítással. (Bukaresti állami lt.) — Documente B. 51. — Mircea 3., reg. — Transilvania 1868. 425., említés. 5133 Nov. 24. (in Vyssegrad, L. die oct. Mychaelis) Zecheen-i Konya bán fia Ffrank országbíró ítéletlevele. Baar-i János fia Péter — fiai : István, Miklós és testvére: János nevében is — 1405 böjtközép nyolcadán (ápr. 1.) előadta, hogy Baar-i András fiai : Jakab és Tamás, Mátyus fiai : Gál, János és Mihály osztályos atyafiaikkal hatalmaskodásaik, kártételeik és birtokjogi okleveleik miatt támadt viszályukban fogott bírák 20 dénármárka bánatpénz terhe alatt a következő ítéletet hozták : A felperesek kötelesek Bodofalua birtokon az alpereseket megillető részt, majd Obarfeulde birtokon az őket vétel címén közösen illető részek felét kiadni, azután okleveleiket a pozsonyi káptalannál letétbe helyezni, hogy azokról másolatot lehessen kapni, az alperesek viszont kötelesek a Fenyer birtok visszaszerzésére fordított fáradság és költség fejében öt aranyfrtot fizetni neki s miután ő nemes társakkal, de nem fiaival vagy testvéreivel megesküdött, hogy mennyit költött ennek a birtoknak a visszaszerzésére, atyja pedig Bodobar megszerzésére, kiadásaikat megtéríteni, végül testvére : János egyik ujjának levágásáért 25 aranyfrtot fizetni. Bár a fogott bírák ítélete alapján huszadmagával megesküdött, hogy atyja Bodobar megszerzésére 20 aranyfrtot, huszonkettedmagával pedig arra, hogy Fenyer-ére ő 22 frtot költött, az alperesek semmit sem fizettek neki. Az alperesek válaszukban kijelentették, hogy a fogott bírák ítéletétafelperesek sértették meg azzal,hogy sem Bodofalua-n az őket illető részt, sem az Obarfeulde birtokon levő részek felét, sem az oklevelek másolatát nem adták át nekik. Mielőtt ítéletet mondott volna, a felek engedélyt kértek az egyezkedésre, majd bejelentették fogott bírák közbenjárására létrejött