Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

4108 Aug. 22. (in Koztanicha, sab. p. régis Steph.) Zs. a somogyi konventhez. Tartson vizsgálatot János esztergomi érsek, Kanisa-i István volt királyi ajtónállómester, Miklós volt tárnokmester özvegye és fiai : János, István panaszára, amely szerint Bissenus Demeter Chorgo-i officialis Bissenus Pál dalmát és sziavon bán parancsára a múlt évben 13 Chwrgo-i jobbággyal — köztük egy litteratussal —, továbbá Petro vilico de Gathy, Stephano vilico, Blasio vilico de eadem, Iohanne de Nagmarton, Iacobo, Stephano filio Fabiani, Andrea vilico, Francisco et Gregorio de eadem fegyveresen Iharus birtokra törve, onnan 44 marhát, majd íllew birtokukról 16 marhát elhajtattak és mindkét nembeli több jobbágyukat megverették, majd ad curiam eorundem dominorum colonariam in Kanisa predicta habitam menve onnan éjjel 16 ökröt és az ott talált holmit elvitték, a colonust és feleségét súlyosan megverték, más alkalommal Saag birtokon számtalan jobbágyot és az asszonyokat megverték, 600 juhot, 52 ökröt elhajtattak, az idén pedig Saag-ról 150, Iharus-ról 190 marhát elhajtattak. Ha a panasz helytállónak bizonyul, idézze meg a bánt és az officialist jelenléte elé, utasítva őket a jobbágyok előállítására. A somogyi konvent 1405 szept. 9. okl.-ből. Dl. 9070. 4109 Aug. 23. (dom. a. Bartholomei) A jászói konvent előtt Papy-i Miklós fia Péter eltiltja Zs.-t Papy nevű birtokának és a Zend birtokon levő részének eladományozásától, Zend-i Pétert és testvéreit : Jakabot, Lászlót pedig azok megszerzésétől. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. Dl. 83.488. Bárczay cs. lt. 4110 Aug. 24. (in Kaztanycha terre nostre Sclauonie, in Bartholomei) Zs. a körösmegyei Zlauonya és Ke(r)ezthwr birtokokat, amelyek Zenthgrolth-i Miklósé voltak, de fiainak, valamint a birtokok haszonélvezőjének, Wywar-i Tamás fia Jánosnak hűtlensége következtében reá háramlottak, valamennyi tartozékukkal, köztük : tributis, foris, vadis et navigiis és az egyházak kegyúri jogával együtt a prelátusok és bárók tanácsából új adományul adja Ezdege-i Bissenus Pál dalmát-horvát-szlavon bánnak és általa Berench-i Gergely fia István mester királyi dispensatornak, Hord-i Miklós mesternek, a királyi sziget volt ispánjának, Ezdege-i Péter mesternek egyrészt szolgálataiért, másrészt az élte tartamára kapott Caproncha civitasért s az örök joggal nyert Ffenewalya és Gradistya körösmegyei birtokokért. Ezdege-i szolgálatait részben hys elapsis disturbiorum temporibus teljesítette — a formulát olv. 2679. számnál —, részben a következő módon : Amikor az ország végvidékeit szüntelenül háborgató törökök ellen igen erős hadsereget állított s a burgundiai herceg elsőszülött fia : János nagy francia és más keresztény haddal személyesen segítségére jött, a törökökkel és más barbár nemzetekkel Bulgáriában prope castrum maioris Nicopol vívott csatában állandóan oldala mellett küzdött ; amikor a prelátusok, bárók, előkelők és nemesek összeesküdve fogságba vetették és ide-oda hurcolták, mindent megtett kiszabadítása érdekében ; később a felkelőkkel küzdve maga is fogságba került, mert az auranai perjel adott szava és esküje ellenére elfogta, amidőn felkereste s előbb Heruoya-nak, majd Károly fia Lászlónak átadta, mihelyt azonban a fogságból kiszabadult s a báni tisztet tőle visszanyerte, egész haderejével Károly fia László és Heruoya támadásainak megtorlására átkelt a Zaua folyón, az általuk elfoglalva tartott castrum et civitatem Byhigy ostrommal bevette, miközben súlyos sebeket kapott s a várban és városban levők közül néhányat kardjával leterített. Zs. 1405 dec. 29. okl.-ből. Dl. 33.380.