Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

László és Loránd Pelyske-i várnagyok egyik jobbágyukat, Kwthfew-i villicusuknak : Györgynek fiát elfogták és csak nyolc dénármárkáért bocsátották szabadon, két jobbágyukat, amikor a malomból hazafelé tartva Baak faluhoz értek, megtámadták, a lisztet, a két szekeret és a jószágokat elvették tőlük, továbbá Berzelch nevű birtokukat teljesen elpusztították s az ottani népek minden marháját elhajtották, egy Berzeelch-i jobbágyuknak sót szállító szekerét jószágostól elvették, azonkívül Kwrthws és Bwnya nevű birtokaikat felprédálták, onnan jobbágyaik minden vagyonát elvitték, marháikat pedig elhajtották, sőt különböző más károkat is okoztak, amelyeket hosszú volna felsorolni. A megye nemeseit és más bármily állapotú embereit, per modum generális congregationis a sedes iudiciaria-ra összehíva, a zalai konvent megbízottjának és Bews-i István fia János mester, a királyi udvar milesének jelenlétében, akit a királyi curia-ból külön kiküld, eskü alatt hallgassa ki, a konvent pedig tegyen jelentést. A zalai konvent 1405 júl. 28. okl.-ből. Dl. 9058. 4034 Júl. 4. Verőce. Garai Miklós nádor elengedi Bátmonostori László bírságainak őt illető részét. Zichy V. 408. (Dl. 78.640.) 4035 Júl. 4. Lukács fia Miklós altárnokmester és Gősi Péter elismerik, hogy a soproni zsidóktól a Zs. megbízásából kivetett 3000 aranyfrt és 500 kamarafrt adóból ezer aranyfrtot átvettek. Pollák 260. — Magyar-zsidó okit. I. 120. — Házi 1/1. 280., regj 4036 Júl. 4. (III. die visít, virg.) A budai káptalan előtt Porozlo-i Hanczko fia János mester kötelezi magát, hogy 4000 aranyfrt tartozását Kurbucz Albert aule regié iuvenis-nek három részletben in civitate Budensi megfizeti, mégpedig 500 aranyfrtot vagy vele egyenlő értékű dénárt Margit-nap utáni vasárnap (júl. 19.), 1500 frtot kisasszonynap nyolcadán (szept. 15.), 2000 frtot pedig Szt. Mihály nyolcadán (okt. 6.). Ha kötelezettségének nem tenne eleget, bárhol levő minden birtoka a király kezére száll, aki szabadon rendelkezik velük, ő pedig azokat sohasem válthatja vissza. II. Lajos 1525 jan. 15. okl.-ből. Dl. 9060. 4037 Júl. 4. (in villa Apagh, sab. p. visít. Marie) Geche-i Jakab, Doby-i Péter mester szabolcsi alispánja és a négy szolgabíró bizonyítják, hogy bírói székükről kiküldött megbízottjaik, Perked-i Imre és Erdeud-i György előtt Sigmond filius Stephani de Kalló elejtette Panyla-i Jánossal és Leukus fia Zsigmonddal szemben super deductione unius iobagionis sui Kas nomine ac Ladislai filii eiusdem támasztott keresetét, mivel a Panyla-iak omnia bona eiusdem realiter restituissent. Szakadozott papíron, zárlatán három gyűrűspecsét nyomával. Dl. 53.249. Kállay cs. lt. 4038 Júl. 5. (dom. p. visit. Marie) A leleszi konvent előtt Helmech-i Albeus fia Konrád fogott bírák ítélete alapján átengedi Helmech-i Domokos fia István özvegyének : Ilonának, akinek személyazonosságát Raath-i Miklós és Helmech-i Gábor igazolták, holtáig tartó használatra, leányainak pedig férjhez menetelükig férjének az ungmegyei Helmech és Zlatina birtokokon levő részeit, u. m. hat-hat sessio iobagionalis-t simulcum curia seu domo propria ipsius condam Stephani ily módon annak reá szállott birtokaiból a hozomány és nászajándék címén járó részt is kiadván. Viszonzásul az özvegy lemond javára férjének Ketherden birtokon levő részéről. Hys insuper conditionum et moderaminum vinculis super annexis, quod quandocunque et quotienscunque ad tempóra predicta in regno universalis seu generális expeditio exercitualis nobilibus regni seu congregatio palatinalis evenirent seu occurrerent, semper et totiens