Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

és László Kerechen, Hethen, Adon és Ezteryen beregmegyei, Zalok és Tyzazalok hevesmegyei birtokokon levő részeibe, amelyeket adományul nyertek tőle és így azok de regni nostri consuetudine visszaszálltak reá, szolgálataikért megbocsátja mulasztásukat és az adománylevelet érvényesnek nyilvánítja. Tartalmilag átírva Zs. 1408 szept. 27. okl.-ben (6343. sz.) 3662 Febr. 18. (in Wissegrad, III. die ferie II. a. kath. Petri) Zs.-nak febr. 17. oklevelével (3657. sz.) azonos szövegezésű ítéletlevele Ders Márton étekfogómester javára, aki Alsolyndwa-i István, János, László és Zsigmond valamennyi körösmegyei birtokát kapta adományul. Az iktatást annak idején a csázmai káptalan végezte el, Ders neve nincs említve a közgyűlés megtartására kiküldöttek közt, az innen kelt oklevél pedig sigillis quatuor dictorum, videlicet prelati et baronum volt megerősítve. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkos pecséttel. Dl. 9012. 3663 Febr. 19. (in Wissegrad, III. die XXXVI. diei oct. epiph.) Zs. zalamegyei ispánjához, Gerse-i Pethew fia Jánoshoz. Vízkereszt nyolcadának 36. napján (febr. 17.), amidőn Wissegrad-on a prelátusokkal, bárókkal és az ország előkelőivel együtt ítélkezett, Dabronch-i Konya .fia László panaszt tett, hogy Enereh-i Ffylemeng György, Gyel-i András fia György és egy Pero nevű, előtte ismeretlen ember adományul kieszközölték maguknak zalamegyei Dabronch és Peeth nevű birtokait, mintha azok hűtlensége miatt királyi kézre háramlottak volna, holott ő soha, főleg pedig hys proxime elapsis disturbiorum temporibus nem esett a hűtlenség bűnébe, de nem is eshetett, mivel hat év óta egészen a múlt Szt. György-napig (1404 ápr. 24.) omnes dies suos in sue fatuitatis insania töltötte, majd állítása igazolására bizonyságul hívta Eberhard zágrábi püspököt, Ders Márton éte^fogómestert, továbbá őt, testvérét : Tamást és Eggerwar-i Mihály mestert, akik éppen részt vettek a bíráskodásban. Mivel a felsoroltak megerősítették Dabronch-i állítását, visszaadatta neki birtokait, mindkét Györgynek és Pero-nak pedig örök hallgatást parancsolt. Iktassa tehát vissza Dabronch és Peeth birtokokba és biztosítsa azokat számára in persona et auctoritate nostre maiestatis vobis presentibus attributis mediante. Hártyán, a szöveg alatt pecsét nyomával. Esterházy cs. galántai lt. Fasc. 102. nr. 15. O. L. Fkgy. 3664 Febr. 19. (in Vissegrad, f. V. a. cath. Petri) Zs. a leleszi konventhez. ChecherMiklós fia István panaszára, amely szerint az ungmegyei Checher, Vayan, Syslowch és a szabolcsmegyei Komoro, Vys birtokokon levő részeit, mintha hűtlensége miatt ad manus regias háramlottak volna, adományul kérték Cheby-i Jakab, Miklós, László és István, holott ő soha ily bűnt nem követett el, quia nos unacum prelatis, baronibus et proceribus regni nostri id mature decrevimus et super hys statútum fecimus, ut omnes taies, quorum possessiones modo premisso aliis per nos collate existunt, ipsos nostros fidèles, qui, ut premittitur, ipsas possessiones impetrarunt, nostre maiestatis personalem in presentiam, ubi protunc deo duce constituti fuerimus, possint et valeant contra seipsos evocari, idézze meg az alpereseket házukban, vagy ahol személyesen megtalálja őket, Szt. György nyolcadára (máj. 1.) személyes jelenléte elé, bárhol lesz is akkor. Papíron, zárlatán titkos pecsét töredékével s ugyancsak hátlapján a jelentés fogalmazványával. Leleszi konvent orsz. lt. Acta a. 1405. nr. 13. O. L. Fkgy. 3665 Febr. 19. Visegrád. Zs. elhalasztja a Várdaiak perét. Zichy V. 385. (Dl. 78.617.) 3666 Febr. 19. Uo. Zs. előtt Pazonyi Benedek elismeri, hogy a Kisvárdaiak megfizették bírságukat. Zichy V. 386. (Dl. 78.618.)