Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

ször Muthna birtokot határolták meg a város felől a felperes kijelölése szerint : incipiendo a quadam villa superiori ex utraque parte fluvii Turuch vocati adiacente et civitatem ad eandem nunc pertinente asserens idem Stephanus eandem cum quadam alia inferiori villa similiter penes ipsum fluvium existente modo simili erga manus eorundem civium habita ad dictam eorum possessionem Muthna pertinuisse et pertinere debere, deinde vero ad partém meridonalem versus civitatem predictam quendam montem prope quandam capellam in honore sancti Iohannis baptiste constructam quasi ad médium unius miliaris a dicta civitate distantem asscendendo ab indeque ad occidentem reflectendo et quosdam montes necnon valles et silvas magnas pertranseundo ad quoddamque pratum prope quandam villám ipsorum nobilium Zklnerlehota vocatam existens, uti idem Stephanus asseruisset, Chermona dictum perveniendo, ubi ipse Stephanus duas metas terreas, unam videlicet ab oriente ipsis nobilibus, aliam vero ab occidente terre castri Baymocz nominati séparantes fore ostendisset. Ezután prefati iudex et cives ipsam villám dictorum nobilium Zklenerlehota appellatam inter terminos civitatis eorum antedicte locatam et plantatam fore aílegando ultra eandem in bono spatio pergendo sub quibusdam magnis nigris silvis, uti ipsi iudex et cives asseruissent, a predicta civitate in spatio duorum miliarium distantibus dictos terminos predicte civitatis ostendissent. A két határkijelölés tehát nem egyezett s így sor került a felbecsülésre. A királyi emberek Zklenerlehota birtokot hosszúságban másfél mérföldnyire terjedő rétjeivel, szántóival és nagy erdeivel együtt a két határ közt találták, mégpedig a falut, a szántókat és réteket a nemesek, a birtok és a város közötti fekete erdőt pedig a polgárok tulajdonában. Az ítéletet azonban nem tudták végrehajtani, mivel a nemesek a határkijelölésnél nem az ítélethozatalkor Pozsonyban előterjesztett oklevél alapján jártak el s ámbár bemutatták a következőkét oklevelet: 1.) 1295. III. András átírja IV. Béla 1263. oklevelét, amellyel a Turuch-i Muthna lakatlan erdőt Sudron fiainak és társaiknak adja, 2.) 1353 máj. 22. Buda. Tamás országbíró Muthna birtokot Karaz fia Jánosnak és rokonainak ítéli meg Palahta-i Loránd ellenében, sőt bemutatták a konvent több határlevelét is, de az ezekben feltüntetett határjeleket kijelölni már nem tudták, a bíró és a cívisek ellenben longe et ultra spatium duorum miliarium terrarum, prout ipsi visu considérassent, procedentes Zklenerlehota birtokról, a földekről és erdőkről azt állították, hogy azok a várostól csak két mérföldnyire és nem messzebb fekszenek, következőleg azok I. Károly privilégiuma alapján hozzájuk tartoznak, városuk határain belül fekszenek és ezen az alapon ahhoz is akarták csatoltatni. A pert tehát ítélet végett felterjesztik eléje, utasítván a feleket, hogy okleveleiket a nyolcadik napra mutassák be a királyi különös jelenlét előtt, bárhol tartózkodjék is az uralkodó, a döntésig pedig meghagyták őket birtokaikban. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. Körmöcbánya (Kremnica) város lt. Fons 17. fasc. 1. nr. 24. 0. L. Fkgy. 3182 Máj. 18. (XII. die vigilie ascens.) A bácsi káptalan bizonyítja, hogy Zs. ápr. 6. parancsára (3096. sz.) Maroth-i János macsói bánt beiktatta György fiai : István, György és Mihály Irugh-i és Kyurth-i birtokrészeibe, továbbá Kwztyl és Nozthur nevű predium seu fimatum-aikba, az erről szóló chirografált oklevél egyik példányát pedig átadta a bánnak, míg a másikat in nostra sacristia seu conservatorio helyezte el. Chirografált hártyán, függőpecséttel. Dl. 8949. — Bács-Bodrogm. Évkönyv 1894. 47. és 48., regeszták.