Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

2700 Nov. 4. (in Albaregali, dom. infra oct. omn. sanct.) Zs. megbocsátja a Kanisa-i János esztergomi érsekhez és testvéreihez : Miklós volt tárnokmesterhez és István volt ajtónállómesterhez tartozó valamennyi egyházi személynek, bármily beneficiumot élvezzenek, továbbá mileseiknek, clienseiknek, alterius cuiuscunque preeminentie status et conditionis hominibus, nobilibus et ignobilibus, subditis videlicet et capellanis et asseclis ac servitoribus s ezek familiárisainak a bűntetteket, hatalmaskodásokat, fosztogatásokat, emberöléseket és erőszakoskodásokat, amelyeket a mai napig ellene vagy bármely egyházi és világi ellen elkövettek, továbbá a felségsértés és lázadás bűnét, amelyek miatt el lehetne őket fogni, auctoritate regia et de plenitudine potestatis elengedve nekik a fej- és jószágvesztés büntetését azzal a feltétellel, hogy egy év leforgásán belül az érsek vagy testvéreinek menlevelével in signum obedientie et gratitudinis megjelennek előtte, amikor legott kegyelemlevelet fognak tőle kapni. Senki közülük személyében vagy javaiban nem háborgatható, elégtételadásra nem kényszeríthető a fentiek miatt s az ország egyetlen bírája sem ítélhet felettük, minden panaszosnak eleve örökhallgatást parancsolva, az ítéleteket pedig érvénytelenítve. A számukra lekötött várak, kastélyok, kerületek és birtokok csak fizetés ellenében válthatók tőlük vissza. Concedimus quoque, quod omnes donationes eis hactenus facte rate observentur et maiori sigillo nostro de novo sculpendo confirmentur pro eisdem. Ceterum si contingent imposterum per nos aut quoscumque alios sive regnicolas nostros in regno nostro aliquam congregationem generalem quandocumque et quotiescumque celebrare et fortassis in eadem ratione premissorum nos vei aliquis ex regnicolis nostris quemquam ex ipsis vei heredibus eorum simul vei divisim quocunque quesito ingenio condempnare aut aggravare vellemus seu niterentur, id nullo modo eis vei alicui ipsorum in personis, bonis, possessionibus et rebus quibusvis facere valeamus neque possint. Insuper cuncta bénéficia ecclesiastica, opida, munitiones, villas seu possessiones ac terras, décimas quoque nondum exactas ac proventus et bona queque eorumdem infra tempus gwerre quovismodo occupata et receptas pleno iure duximus eis remittenda. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. Dl. 24.704; 2701 Nov. 4. (in Albaregali, dom. p. omn.sanct.)Zs.megbocsátva a szabolcsmegyei Bezded-i Dávidnak és Domokosnak hűtlenségüket és mindazt a kártételt, fosztogatást, jogtalanságot, amelyet vele és másokkal szemben hys proxime elapsis disturbiorum temporibus Rozgon-i Simonhoz csatlakozva elkövettek, elengedi nekik a fej- és jószágvesztés büntetését. Egyszersmind megtiltja valamennyi egyházi és világi bírónak, hogy őket bárki kérésére intra vei extra iudicium személyükben, birtokaikban és javaikban háborgassák. A szöveg élén jobb felől : Relatio Iohannis de Maroth bani Machouyensis. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes titkos pecséttel. Erdélyi Múzeum lt. Bánffy cs. ït. Fasc. Y. nr. 11. 2702 Nov. 4. (in Albaregali, dom. p. omn. sanct.) Zs. Zeredahel-i György mester fia Ders Márton szolgálataiért, amelyeket főleg hys elapsis disturbiorum temporibus teljesített — a formulát olv. a 2679. számnál — s mert a hű prelátusokhoz és bárókhoz csatlakozva a királyi zászló alatt szembe szállott a felkelőkkel, a prelátusok és bárók tanácsából új adományul adja neki és testvérének : Zsigmondnak Alsolindwa-i István, László, János és Zsigmond valamennyi körösmegyei birtokát és birtokrészét tartozékaikkal, köztük a vámokkal együtt, amelyek ad manus regias háramlottak, mivel tulajdonosaik a lázadókhoz