Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

is tanúságot tettek, in quadam via magna Rechenduruta vocata de possessione Pechei iuxta ecclesiam sancte Cecilie ducenti kezdődik s az úton per latitudinem quadraginta iugerum vonulva [ad q]uandam indaginem spinosam megy, ahol a Rum-i nemesek kijelentették, hogy ez a föld az ő Teutheus nevű birtokukhoz tartozik. Említve : tölgyfa. Chirografált hártyán, függőpecsétje hiányzik. Dl. 49.584. Rumy cs. lt. 1832 Aug. 15. Róma. IX. Bonifác pápa a pécsi egyházmegyei sámodi Szt; Mihály-plébániát Illés pécsi egyházmegyei clericusnak adja. Mon. Vat. 1/4. 447., kiv. 1833 Aug. 16. Bécs. Zs., másrészről Vilmos, Albert és Ernő osztrák hercegek fiúörökösök nélküli haláluk esetére egymást kölcsönösen örököseikké fogadják. Zs. megígéri, hogy a legközelebbi pozsonyi országgyűlésen az országnagyokkal és a városokkal elismerteti az egyik herceget utódjának, a hercegek pedig támogatják őt a Prokop őrgróf kezében levő magyares csehországi várak visszaszerzésében. Pelzel : Wenceslaus II/2. 84. (Bécsi állami lt.) — Kurz: Albrecht IV. I. 110., kiv. — Aschbach I. 177., kiv. — Riedel II/3. 87. — Fejér X/4. 130., kiv. és X/8. 452., reg. — Codex dipl. Mor. XIII. 221. — Lichnowsky V. 500. sz., reg. — Opocenská 32., reg. — Deutsche Reichstagsakten V. 413., reg. — Horváth 14., említés. 1834 Aug. 16. (Wyenne, II. die assump.) Zs. speciális capellanus-a, Bereck egri prépost kérésére fiusítja nővérét — Monte-i Egyed leányát — Ilonát atyjának a borsodmegyei Monte és Babana birtokokon levő részeiben, ezeket neki és mindkét nemű utódainak in perpetuam ascribentes hereditatem. A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt : Commissio propria domini regis. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkos pecséttel. Dl. 8734. 1835 Aug. 17. (in Walkouar, f. V. p. assump.) Farnos-i Vid mester, Tamás egri püspök, macsói bán valkómegyei alispánja és a szolgabírák bizonyítják, hogy Kaza-i Péter szolgabíró megállapítása szerint Zala-i (dictus) Mihály famulusa, Antal saját famulusával, Györggyel, Pál fia Pálnak a famulusával, Gorssa (dictus) Gál fia Mihállyal és Berzethe (dictus) Miklósnak a famulusával, Bereckkel együtt júl. 14. magister Dionisius filius Symonis de Sancto Saluatore-nak Cherigh nevű birtokára jőve, ott annak Jakab fia János nevű jobbágyát, aki a mezőn a takarmányt őrizte, megölték. Papíron, hátlapján két ép gyűrűspecséttel és egy harmadik töredékével. Dl. 92.206. Festetics cs. lt. 1836 Aug. 17. Róma. IX. Bonifác pápa a kanizsai Szt. Miklós-kápolnát felkeresőknek búcsút engedélyez. Mon. Vat. 1/4. 448., kiv. — Mon. Rom. Vespr. II. 338., kiv. 1837 Aug. 18. (Wesprimii, IV. die assump.) András segesdi főesperes canonicusque et vicarius ecclesie Wesprimiensis in spiritualibus generális Miklós Zechen-i és Balázs Feiereghaz-i plébánosokhoz. A Szt. Domokosról nevezett Zenthdomokus-i páloskolostor képviseletében Lukács fráter iuxta modum et formám nostre citationis in celebratione synodali facie ad faciem facte Péter alesperes, Zenthgyurgh-i plébános ellenében előadta, hogy György Zenthgyurgh-i plébános, amidőn a római curia-ba készült, ahol azután meg is halt, végrendeletileg kilenc aranyfrtot hagyott számukra misemondás céljából Bathyan-i Cosma (dictus) Péter Zenthgyurgh-i hospesnél, ettől azonban az alesperes a pénzt elvette és vonakodik visszaadni. Az alesperes szerint György római utazása előtt teljes végrendeletet téve, a szerzeteseknek cefntum denarios] parvi compoti hagyott, amit át is adott nekik, a kilenc aranyfrtot pedig pro fun(er)aria sua sepultura költötte s a végrendelkezést registrum-mal és oklevelekkel tudja bizonyítani. Mivel a felperes állítását tanukkal kivánja igazolni, amit az alesperes el is fogadott, hallgassák ki eskü alatt a szerzetesek tanúit, vizsgálják meg a végrendeletre vonatkozó okleveleket és tegyenek eljárásukról jelentést. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. Dl. 8855.