Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

1435 Febr. 11. Hornbeck Eglolfus freisingi prépost elismeri, hogy Heiligstetter Ulriknak egy birtok vételára fejében 251 új magyar aranyfrttal tartozik. Archiv. Zeitschrift NF III. (1892.) 136., ree. (Müncheni állami könyvtár codexéből.) 1436 Feor. 12. Nagyszeben. A hét szász szék átírja Medgyes-szék 1359 febr. 1. oklevelét. Archiv 1/1. 110. — Z.-W. III. 265. (Medgyesi (mediasi) gimn. lt.) 1437 Febr. 12. Landshut. Muckentaler Erhard elismeri, hogy Ernő és Vilmos bajor hercegektől 300 magyar frtot átvett. Reg. Boica XI. 243. 1438 Febr. 13. Róma. IX. Bonifác pápa megengedi János pécsi kanonoknak, hogy hét évig, amig egyetemi tanulmányait folytatja, székhelyétől távol lehessen. Mon. Vat. 1/4. 409., kiv. 1439 (Febr. 14. előtt) A német lovagrend nagymestere Zs.-hoz. Wartenberg János által tett ajánlatára kénytelen megismételni korábbi elutasító válaszait. Mivel Neumarkot nem tudná megvédelmezni, nem gondolhat megvásárlására, pénzt pedig kölcsön sem adhat. Riedel 1/24. 114. (Voigt : Codex dipl. Pruss. VI. 147. után.) A levél keltezetlen. 1440 Febr. 14. Zágráb. Eberhard zágrábi püspök biztosítja a zágrábi kanonokok végrendelkezési jogát és János püspöktől, a mostani kalocsai érsektől nyert kiváltságukat, hogy azok, akik a polgárok által felégetett házaikat újjá építették, utódjaikkal megtéríttethetik a költségek felét. Tkalcic II. 4. (Zágrábi káptalan lt.) és I. 384., töredék. 1441 Febr. 14. Ragusa előtt a meletai monostor elismeri, hogy két évi földbérlet fejében 36 perpert átvett. Albánia II. 204. (Ragusa lt.) 1442 Febr. 14. Krakó. Sandzivogius kalisi palatínus, Stanischow-i Mosciez poznani várnagy és társaik kezességet vállalnak Zs. megbízottjáért, Stibor pozsonyi ispánért azon 4000 lengyel márka erejéig, amelyet Neumark 10.000 márkányi zálogösszegéből Ulászló lengyel királytól átvett. Doeiel I. 596. — Fejér X/4. 147. — Riedel 1/24. 105. és II/3. 150. — Mon. Pol. XI. 46., reg. 1443 Febr. 14. Grimma. Vilmos meisseni őrgróf 500 magyar dukátért és 2100 rajnai írtért elzálogosítja Drüben várat. Codex dipl. Sax. I. B./2. 272. (Drezda lt.) 1444 Febr. 15. A vasvári káptalan előtt a Cirákiak eltiltják a Kanizsaiakat, hogy a Rába folyót új mederbe tereitessék. Sopron vm. I. 555. (Esterházy cs. galántai lt.) 1445 Febr. 15. A vári és a gelénesi plébánosok az egri püspöki vikáriushoz. Kisvárdai Mihályt megidézték. Zichy XII. 78. (Dl. 78.478.) Az oklevélben az évszám nincs feltüntetve. 1446 Febr. 15. Róma. IX. Bonifác pápa a (biharmegyei) szalárdi plébániatemplomot felkeresőknek búcsút engedélyez. Mon. Vat. 1/4. 409., kiv. 1447 Febr. 16. (in Syne, f. V. p. Invocavit) Antal, a Syne-i Szűz Mária-egyház plébánosa, districtus Sarus alesperese bizonyítja, hogy János Kapi-i és Kelemen Azguth-i plébánosok jelentése szerint, amelyet az Invocavit-vasárnap utáni hétfőn (febr. 13.) in civitate Eperies tartott generális convocatio alkalmával terjesztettek eléje, Lőrinc fia György, Jakab fia Szaniszló, Miklós fia Máté, Sinka fia Máté, Jakab fia Demeter, Péter fia Bertalan s a többi Naadfew (Nadfew)-i nemes ősei régtől fogva s mindég circa ecclesiam omnium sanctorum in possessione ipsorum originali Kykemezey vocata existentem temetkeztek, amministratores autem sacramentorum ipsis fiendorum propter distantiam loci undecumque voluissent, quia quandocumque de Kapy, quandocumque de Azguth, quandocumque de Komlós et quandocumque de Celfalua, secundum quod ipsi nobiles cum dictis plebanis ipsis ministrare volentibus concordare potuissent comode et bono modo, assumpsissent. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. Dl. 64.118. Kapy cs. lt. (F.) 1448 Febr. 18. Zs. a név szerint felsorolt cseh előkelőkkel, köztük Bergow Ottóval, Warten* berg Jánossal bíráskodik. Archiv Cesky II. 359. (Prágai Cseh Múzeum kéziratából.) 1449 Febr. 18. (sab. a. Reminissc.) A kői káptalan előtt Palgar-i Péter fia Benedek fiai : Péter és Pál visszaadják Irvg-i Pál fia Pálnak az Irvgcher nevű földdarabot, amelyet ők, apjuk és testvérük : Mátyás annak idején pro nonaginta