Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

miután testvérei is elhunytak, iure successionario az övé, rokoni szeretetből a dobokamegyei Aldewecher nevű birtokot valamennyi más vett és zálogos birtokkal és részbirtokkal elhalt testvére: Miklós leányának, Zsuzsannának adja. Hártyán, leszakadt függőpecsét töredékével. Dl. 8678. 1302 Nov. 11. Meissen. A dobrilugki, altzellei és buchi ciszterci monostorok 1120 magyar aranyfrt lefizetésével végleg mentesítik magukat a meisseni püspök látogatásától. Codex dipl. Sax. II/2. 294. (Drezda lt.) 1303 Nov. 12. (in Kalló, sab. p. Martini) Bolth-i Miklós fia Tamás mester szabolcsi alispán és a három szolgabíró ítéletlevele. Semyen-i Leukus fia Miklós mester panaszára, hogy Bator-i Szaniszló fia István Zylagy (dictus) Mátyás nevű famulusával Kisfalud-i Demetert a Tymar faluban tartott vásáron megverette, Bator-i nevében udvarbírája, Imre azt felelte, hogy ura Mátyásért, mivel nem mondta neki, hogy verje meg Demetert, a felelősséget nem vállalja. Az udvarbírót, mivel nincs urától ügyvédi megbízó levele, in falso et nequitioso termino fecisse elmarasztalják. Papíron, hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. Dl. 53.135. Kállay cs. lt. 1304 Nov. 12. (Strigonii, die sab. XII. mens. Nov.) Matheus de Vicedominis iuris utriusque doctor, a piacenzai Szt. Antal-egyház prépostja, esztergomi kanonok és János esztergomi érsek, örökös ispán, apostoli széki legátus natus, királyi főkancellár vicarius in spiritualibus et causarum auditor generalis-a az esztergomi egyházmegyei Posonium-i (dictus) Kwpoden Pál fia Mártonhoz, a pozsonyi Szt. Márton, máskép Szt. Üdvözítő-társasegyház kanonokjához, in artibus baccalaureus-hoz. Mivel iudex et iurati totaque communitas civium civitatis Posoniensis, mint törvényes kegyurak a pozsonyi Szt. Mártonról nevezett plébánia és társasegyház rector-ának és plébánosának, Mihálynak halála után ennek utódjául uti ydoneum et utilem őt prezentálták, a káptalan pedig mint sufficientem moribus et vita laudabilem őt ajánlotta, a presentatio-t János érsek speciális utasítására elfogadja, mint az egyház plébánosát megerősíti, per nostri bireti tuo capiti impositionem de eadem investimus és reá ruházza a plébánia kormányzását lelkiekben és világiakban egyaránt, átvéve tőle az esküt, hogy az érsek, vicariusa és az esztergomi egyház iránt hűséggel fog viseltetni, egyházának javait nem idegeníti el, sőt az elidegenítetteket igyekszik visszaszerezni. Egyszersmind Jánosnak, a Szt. Márton-egyház őrkanonokjának, továbbá Stephano ecclesie sancti Laurentii extra murum Posoniensem plebano meghagyja, hogy őt a Szt. Márton-egyház tényleges birtokába, összes ingó és ingatlan javaiba iktassák be, a jövedelmeket pedig adassák ki számára. Hártyán, függőpecséttel. Pozsony (Bratislava) város lt. 608. sz. O. L. Fkgy. 1305 Nov. 14. (f. II. p. Brictii) A váradi káptalan előtt Athyas-i Gagy (dictus) Mihály — felesége : Ilona, Illye-i Mykow fia Lőrinc leánya és gyermekei : András, György, Veronika nevében is — valamint Erdeuheg-i Miklós fiai : György és Péter — anyjuk : Ilona és testvéreik : Miklós és Margit nevében is — ketté osztják a biharmegyei Athyas birtokot oly módon, hogy primo incipiendo a quodam fossato vulgo Ferteu vocato a parte orientali usque ad domum presbiteri rectoris ecclesie parrochialis in eadem possessione Athyas habite vicus dupplicis ordinis az előbbieknek, a domo ipsius presbiteri a parte occidentali similiter vicus dupplicis ordinis usque ad dictum fossatum Ferteu nominatum az utóbbiaknak jut. A Mihály és családja által lakott sessio seu curia-t szintén ketté osztják ; a Fanchika felőli rész az Erdeuheg-ieket, a Chepha birtok felőli pedig az Athyas-iakat illeti s a fundus curie két fele közt quoddam fossatum