Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

tésük alapján fogja majd végleges ítéletét meghozni. A felek ügyvédjei által (okt. 13-án) elhozott jelentésből kiderült, hogy mivel Lőrinc fia János (testvére nevében is) azt állította, hogy a püspök oklevelében szereplő Seulch nem azonos azzal a földdel, amely Helymba és Dobos között fekszik, hanem egy másik Sculch-chal, azzal t. i., amely Errad birtok végén van, s a bemutatott oklevelek alapján határait az arbiterek nem tudták megállapítani, azért a püspök javára esküt ítéltek meg. Az országbíró most magáévá teszi a fogott bírák döntését, és az eskü letevéséről szóló jelentést 1330. jan. 20-ra kéri a konventtől. Rongált hártyán, zárlatán pecsét nyomával. — Vp. lt. Sceulch 2. 207. 1329. nov. 30. (pridie Kai. Dec.) I. Károly király előtt és engedélyével Wesprim-i Bessenyő Lukács fia : János (J. filius Luce Bysseni de Wesprimio) szegénysége miatt, a Saar folyón, a néhai Mors mester kanonok (canonici Morsi ?) kúriája mögött lévő fél malomhelyét, melyet, hozzátartozóival, Wesprim-i Mihály fiainak : Márton mester kanonoknak és Jánosnak egyszer már elzálogosított, illetve eladott, s néhai Fudur László birtokaival egyetemben királyi adományképpen visszakapott, Henrik püspöknek (és királynéi kancellárnak), valamint János prépostnak a káptalan nevében nyilvánított hozzájárulásával — Jánosnak, Mihály fiának, 20 dénármárkáért (pro viginti marcis denariorum prompt orum) eladja. Hártyán, függőpecsét sodratával. — Vk. m. lt. Veszpr. oppid. 17. 208. 1329. dec. 13. XXII. János pápa a zirci apát, a fehérvári prépost és a domonkosok budai perjele által visszahelyezteti Buda-i János Kezu-i plébánost avignoni útja alatt az Alsó- és Felső-Kezu-beliektől megnyirbált javadalmának a teljes birtokába. Mon. Rom. Vespr. IV. 321. (Vk. hh. lt. Bullae pontificiae 2.) 209. 1330. jan. 13. u. (.../in oct. epiph.) A tihanyi konvent előtt, fogott bírák közreműködésével, Baldinus fia Lőrinc fiaival: Jánossal és Lászlóval, 1329. okt. 6-án kötött megállapodása szerint, Henrik veszprémi pür pöknek, 1330. jan. 13-án, földesküt kellett volna tennie arra, hogy a Halymba és Dobus között fekvő Sceulch az egyház birtoka. Most, eskü helyett, ugyancsak a tihanyi konvent előtt, így állapodik meg perbeli ellenfeleivel: 1330. márc. 14-én Eneruh-i Imre fia Tamás, Vsa-i István fia Domonkos és az ugyanodavaló Markolph, Cheb-i Mikou és Leurente-i Demeter — a püspök, Cheb-i Deseu, Durugh-i Máté, Gulach-i