Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

1324 szeptember 15 — 1324 szeptember 19 69 nem episcopi), akinek, kihágásai miatt, vagyonát kellett volna vesztenie, de kegyelemből csak egy évre az említett faluba kellett volna áttelepednie (per anni circulum in eadem villa residere debuisset), amiről jótállója is van (habens super hoc fideiussorem), nevezettek a saját földjükre telepítették ; végül azokat a bessenyőket, akik a püspökhöz csatlakozva a birtokán letelepedtek, a saját földjeik művelésében akadályozzák. Hártyán, zárlatán pecsét nyomával. — Vp. lt. Szt. Miklós 1. 151. 1324. szept. 15. (in Wyssegrad, in oct. nat. virg.) I. Károly király János mester veszprémi prépost és királynéi alkancellár kérésére utasítja a fehérvári káptalant, küldje ki bizonyságát, hogy kíséretében Myske ispán vagy Vrs-i Mátyás fia Mihály a veszprémi káptalant Mindszent-Kaal-i (Kaal omnium sanctorum) birtokába, melyet a zavaros időkben idegenek tőle erőszakkal elfoglaltak, (régi határainak a megállapítása után) beiktassa. I. Károly király 1324. nov. 26. megerősítő levelében. — Vk. m. lt. Kál 18. s a fehérvári káptalan 1324. jelentésében. (U. o. Kál 17.) 152. 1324. szept. 19. (XIII. Kai. Oct.) I. Károly király, mivel a veszprémi püspökség birtokai, jobbágyai és népei (universi iobagiones et populi ecclesie. . . Wesprimiensis) az elmúlt viszontagságos időben (propter malitiam discriminosi temporis), amikor az ország kormánya még nem volt egészen a kezében (nobis tunc regni gubernaculum nondum plene adeptis), a lázadóktól és hűtlenektől elszenvedett üldözések következtében csaknem a végső romlásba jutottak ; ezért s a veszprémi egyház iránti kegyeletétől indíttatva, de legfőképpen Herricus püspök és királynéi kancellár eredményes szolgálatait, melyekkel trónra emeltetését hathatósan előmozdította, jutalmazandó — megerősíti őt elődeitől kapott bírósági kiváltságában, s minden vazallusát, katonáskodó és vendégjobbágyát, conditionarius szolgáját és mindenkit, aki egyháza szolgálatába tartozik (universos et singulos vasallos, iobagiones tam exercituales, quam hospites seu populares homines, servos conditionarios et alios quoslibet ad ipsam ecclesiam pertinentes), valamint utódaikat és örököseiket is minden javaikkal együtt kiveszi az országos bírák joghatósága alól — elrendelve, hogy polgári és bűnügyeikben (in causis. . . civilibus vei criminalibus) csak a püspök és megbízott officiálisa (coram episcopo Wesprimiensi et officiali suo seu iudice per ipsum deputato) az illetékes bírájuk ; ha azonban jobbágyaikkal vagy más emberükkel kapcsolatban bárkinek is megtagadnák a jogszolgáltatást (cuicunque petenti ex parte iobagionis vei hominis sui iustitiam denegaret), vagy igazságtalanság elkövetésében válnának gyanússá (foret iniustitia honeratus), a püspököt a királyi jelenlét bírósága elé idéztethetik (tunc episcopus ad regiam presentiam cum eadem causa possit legitimé evocari). Hártyán, függőpecsét részére való bevágásokkal. 1364. jún. 9-én I. Lajos király megerősítő záradékkal és pecsétjével látta el. — Vk. m. lt. jus gladii 7.