Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

(in süburbio Wesprimiensi) 8 mansio várnépet (octo mansiones castrensium), 3 mansio hercegi tál-adót (tres mansiones bacciniferomm ducalium), 4 mansio királyi hírnököt (qtiatuor mansiones preconum regalium) és Alsóörsön (in villa Wrs inferiori) 2 mansio huro-t

1 (duo mansiones cojcorum ?] qui vulgo huro appellantur) földestül adományozott a veszprémi káptalannak. I Hártyán, függőpecsét sodratával. — "Vk. m. lt. Veszpr. oppid. 15. t 134. 1323.

2 máj. 28. (V. Kai. Jun.) I. Károly király a veszprémi káptalan kanonok-képviselőinek : Pousa mesternek, a veszprémi nagyobbik egyház préspostjának és Tamás hantái prépostnak a kérésére s a veszprémi káptalan részére, új pecsétje alatt — módosítással — átírja és megerősíti a IV. László királytól 1276. júl. 26-án kapott igazságszolgáltatási kiváltságát,

3 mely szerint valamennyi Veszprém-, Zala-, Somogy- és Tolna- vagy más megyei, bármilyen szabadságú, illetve conditiójú jobbágya és népe (ut iobagiones et populi universi capituli eiusdem ecclesie liberi, sive originariis seu ascriptitiis aliisque quibuslibet conditionibus irretiti) a fehérvári egyház privilégiumának a mintájára

4 nem a király, nádor vagy országbíró, hanem az egyház Veszprém-városi vikáriusának

5 (coram vicario Wesprimiensis civitatis), a helybeli prépostnak vagy dékánnak, ilyenek hiányában pedig a káptalan részéről megbízott kanonoknak a bírósága alá tartoznak, s csak a más fórum illetékessége alá esők elleni perükbén fordulhatnak az alperes vagy vádlott bírájához (experituri vero contra homines fori alterius seu acturi, se qui debeant fórum rei) ; ezenfelül sem bárónak, sem nemesnek náluk descensusa nincs, ha mégis ilyet gyakorolna, vagy fölöttük ítélkezni merészelne, az előbbi 1000 márka bírsággal és vagyonelkobzással bűnhődik, alispán vagy magán nemes (privatus nobilis) pedig vagyonát veszti, és 100 márkát fizet.

6 Hártyán, pecsét sodratával. — Vk. m. lt. Veszpr. Jus gladii 4. 1 A latin nevek helyén a hártya kiszakadt. Bartal szerint itt bérlőkről van szó. Zsámbéki csak a »horonnépe« szót hozza, s Erdélyi L. nyomán ezeket királyi úrbéreseknek mondja. Mindenesetre kérdéses, vájjon a »huro« és a királyi conditionarius »horonnepe« (1354. Arácson, Zala vm. II. 79.) összekapcsolhatók-e ? 2 Az oklevél dátuma elmosódott, nyomai azonban 1324. helyett inkább a »vicesimo tertio«-t sejttetik és 1323-at olvasott rajta két újkori másolója is (Vk. m. lt. Veszpr. capit. et eccl. 64. és Veszpr. oppid. 61.), írása és fogalmazat'a pedig az 1323. máj. végén átírt veszprémi oklevelekével egyezik, jeléül annak, hogy velük egy időben került ki a királyi kancelláriából. 3 Krit. jegyz. (kiadás előtt álló füzet) 2648. } 4 Krit. jegyz. 1012. (1254. Hamis.) 6 Az eredetiben: a veszprémi alispánnak (coram vicecomite Wesprimiensi). Vk. m. lt. Jus gladii 1. 6

I. Károly királynak ezt a megerősítő levelét (kelet nélkül) tartalmilag átírta Drugeth Vilmos nádor 1334. aug. 14-én. (László aJnádor 1344. okt. 30. átírásában. — Vp. lt. Jus gladii 5.) — A XIV. századi fejlődést tükröző terminológiája miatt fontos oklevél szövegének idevágó része a következő : . . .quod. . . ecclesie Vesprimiensis liberi servientes exercituare debentes et iobagiones sui conditionales et universi populi in quibuslibet comitatibus existentes a iudicio et iurisdictione et iudicatui(!) iudicis.