Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
úton elvett 1 , s szolgálataiért Ágnes királyné által neki adományozott Zurehukbirtokát, továbbá a Simontól és testvérétől s a Deguetől és fiaitól vásárolt Olendred-i sessióját, a Mark fia Pétertől vásárolt 18, a Tamás fia Egyedtől vásárolt 12 és a Rubyntól vett 10 hold Felső- és Alsó—Endred-i (in superiori villa Endréd et inferiori) földjét, végül az Ádám (?) fiaitól : Jakabtól és Beludtól vásárolt Olendred-i szőlejét, lelke üdvéért, a veszprémi egyház hetes papjainak (sacerdotibus ebdomadariis), illetve a káptalannak adományozza oly föltétellel, hogy halála évfordulóján a székesegyházban gyászmisét mondjanak érte. Hártyán, függőpecsét sodratával. — Vk. m. lt. Endréd. 2. * 86. 13(17 2 .) aug. 15. (inf. assumpt.) A győri káptalan előtt Péter veszprémi kanonok — Leurente fia Tamás eljárása ellen, aki hatalmasul (manu hostili erectoque vexillo) a káptalan [Repejsuka 3 , más nevén Hegesmogas birtokát felperzselte, más falvaiban, így például Zeu[leus]-ön... pedig erőszakosan megszállt (descensus violentos fecisset) és egyéb károkat okozott, — káptalanja nevében tiltakozik kijelentve, hogy mihelyt alkalom adódik, a király vagy az országbíró előtt fogják felelősségre vonni. Csonka hártyán, zárlatán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Hegymagas 2. Hátán : Protestatio discretorum virorum capituli Wesprimiensis ecclesie contra magistrum Thomam filium Leurente super occupatione possessionum et ablatione bonorum facta. 87. 1317. okt. 24. (apud Kamarun, f. II. a. Demetrii.) I. Károly király — a katolikus egyház immunitását azért óhajtván megvédelmezni, hogy alattvalóinak lelki és anyagi természetű kihágásai ne az 1 István alországbíró 1299. júl. 31-én kelt ítéletlevelét (Hazai okmt. VT. 445.) Gallus mester fehérvári őrkanonoknak és királynéi speciális clericusnak a kérésére s Ágnes királyné részére, átírta és megerősítette III. András király 1300. máj. 28-án. (Hazai okmt. VI. 460.) Az alországbíró vagyonelkobzásra és máglyahalálra ítélte a nemeseket azért, mert Rusd fia Lászlót és Tyburch fia Deest, királynéi katonáskodó jobbágyokat (exercituales iobagiones. . . regine) elűzték a királyné Zurchuk-i Arkybanazurchuk nevű földjéről, perükben pedig hamis írást használtak. 2 A dátumból, az oklevél hártyájának csonka volta miatt — csak az évszázad számjegyei (M.CCC) olvashatók, hátlapjára viszont (valószínűleg a levéltárnak XVIII. századi rendezésekor) az 1317-es évszámot írták, melynek utolsó két számjegyét (17) egy újabb rendezés alkalmával, amikor az oklevél borítékjára az 13[00]-as évszám került — áthúzták. Valószínű, hogy az 1317. évszám akkor íródott az oklevélre, amikor a ma már hiányzó s a teljes dátumot tartalmazó hártyarésze még megvolt. Ez az oklevél ugyanis bevezetője annak az eljárásnak, amelyet a káptalan, hatalmaskodásai miatt, 1317-ben indított Leurente fia Tamás ellen, s amelynek egyik csapadéka az 1318. jan. 25-i királyi parancslevél és a tihanyi konvent 1318. febr. 14-i jelentése a lefolytatott nyomozás eredményéről. (Vp. lt. Szöllős 1.) A jelentésből megtudjuk, hogy János ispán egyik fiát már 7 hónapja túszként tartják Sceg várában; a hatalmaskodás eszerint 1317-ben történt, s a veszprémi káptalan annak kezdeti stádiumában, 1317. aug. 15-én tiltakozott a győri káptalan előtt. 3 Hátlapján (XVI7I. századi írással): Repesoka.
