Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

ispánságát (comitatum Wesprimiensem), cserébe fogadván érte — a papi negyed kivételével (salva quarta. . . decimarum. . . sacerdotibus debita) — Csepel-sziget (in magna Insula) tizedeit úgy, hogy a papságot, plébániáikkal egyetemben, a saját és officiálisai joghatósága alól kiemelve, lelkiekben a megyéspüspöknek, mint ordinariusnak a iurisdictiója alatt hagyta meg.

1 Rongált hártyán, függőpecsét részére való bevágásokkal. — Vp. lt. Decimae episcopales 8. Újkori egyszerű másolata : Vk. m. lt. Veszpr. eccl. et capit. 15/A. Hiányos szöveggel és 1318-as kelettel kiadta Fejér VIII/2. 155. Regesztája : Pest m. 32. 67. 1313. okt. 26. István veszprémi püspök, helybeli örökös ispán és királynéi kancellár a neki és püspök utódainak adományozott veszprémi ispánságért és helybeli vásárvámért, az egyháziak fölötti joghatóságot továbbra is magának tartva fenn, a papok negyedének a kivételével I. Károly királynak adja Csepel-sziget tizedeit. Fejér VIII/1. 512. (Vk. m. lt. Insula magna 2.) 68. 1313. . Tamás tihanyi apát és konventje előtt Sándor fia Dypoldus (Homodeus fia Pált is képviselve), Domonkos fiá János, Egyed fia Kelemen (testvérének, Péternek a nevében is), Karachun fia Miklós (testvérének, Bekének a képviseletében is), Morkolphus fia Péter (a saját és testvére : Pál nevében) 1 A csepel-szigeti tizedekkel kapcsolatban zavart kelt Fejérnek Ágnes királyné 1300. ang. 16-i privilégiumáról (Vk. m. lt. Insula magna 3.) készült regesztája (VIII/2. 85.) azért, mert az oklevél keltét, elemeinek (millesimo trecentesimo decimo septimo Kai. Sept.) helytelen értelmezésével, 1317-re tette. De így datálták már a veszprémi káptalan levéltárában is. K szerint az oklevél szerint a királyné a Benedek veszprémi püspököt megillető csepel-szigeti termény-, állat- és egyéb tizedeket (decimas frugum, agnorum, edorum, poledrorum et aliarum rerum) — melyeket rosszindulatú tanácsosainak a befolyása alatt officiálisai által lefoglaltatott — az apostol azon szavaira gondolva, hogy Krisztus ítélőszéke előtt cselekedetei szerint fog jutalmaztatni, továbbá J. kalocsai érseknek, Antal csanádi püspöknek és más egyházi és világi férfiaknak, főleg pedig gyóntatójának, a Ferenc-rendi Henriknek a tanácsára s azért is, mert a veszprémi egyháznak ő a speciális kegyura, ott van a királynéi székhely, s a veszprémi püspök kente föl és tette fejére a koronát; végezetül pedig báróira : András fia Tamás és Lukács fia László ispánokra is hallgatva — visszaadja az egyháznak. — Ennek az oklevélnek van egy 1290. ápr. 28-án kelt s az előbbinél egy-két mondattal , bővebb patens-párja. (Dl. 2213. Hazai okmt. VI. 352. ; másolata í Vk. m. lt. Insula magna 1.) Minthogy Ágnes 1296-ban lett magyar királyné, s az oklevélben tanácsadóként szereplő Antal 1298-tól 1306-ig volt csanádi püspök (Dl. : Liber dignitatum), ezért ezt az írást hamisítványnak kellene minősítenünk, ha eredetije világosan nem mutatná, hogy esetében hibás keltezéssel van dolgunk. Az oklevél utolsó sora ugyanis a dátum évszámával (a nonagesimo szóval) végződik, helyén vakarás van s nagyobb betűkkel, tehát később írták, de elfelejtették, vagy gyanú elkerülése végett nem akarták befejezni. így maradt ki belőle az évtizednek a 8-as vagy 9-es száma. (Karácsonyi J. : A hamis, hibáskeletű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. 64. 1. — 1299-re datálta.) A hibát, egy-két év múlva, a pátensnek privilégiális formában való újrakiállításával pótolták.