Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

a többit a faluban ; ezután mind a két birtokot elhatárolták, s a szántóföldekből egy ekealjnyit királyi mértékkel mértek ki, a másodikat, a szántóföldekből és szőlőkből állót s még további négy ekealjat — fogott bírák bevonásával — köves, cserjés és eresztvényes helyeken fekvőt, szemrevételezéssel mértek ki, majd mind a két birtokot, összesen 65 sessionális hellyel, 40 szekérre valót termő réttel, malmokkal, 47 szőlővel, erdőkkel, cserjésekkel és egyéb tartozékaikkal, — elkülönítve belőlük a mások részét, ellentmondás nélkül, a veszprémi káptalan részére iktatták ; végül pedig, miután megállapították, hogy egy sessiónak azon a vidéken 12 hold szántóföldje szokott lenni, annak a 22 sessiónak a használatára, amelyeket az ítéletlevél szerint II. András király

1 és Turul ispán

2 adott a káptalannak, az említett két birtok határain belül levő földből egyenkint 12 hold földet és egy szőlőt hasítottak ki és iktattak a káptalannak ; amikor pedig az ítéletlevélnek megfelelően a Fayz birtok felőli s a Chopak faluból Veszprémbe vezető út mentén fekvő és királyi mértékkel 40 holdra becsült maradék birtokába az apácamonostort akarták beiktatni, a káptalan ügyvédje tiltakozott.

3 Papíron, zárlatán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Paloznak 38. Tartalmilag átírva Szécsi Miklós országbíró 1384. dec. 10-i, Imre nádor által 1388. febr. 18-án átírt oklevelében. (TJ. o. Paloznak 42.) 815. 1384. nov. 29. Az esztergomi káptalan bizonyítja, hogy Benedek veszprémi püspök képviselőjének, Benedek esztergomi kanonoknak és budai főesperesnek a kérésére kiküldte nótáriusát : Péter mestert, s kíséretében az óbudai Máriaapácamonostor Thynnye nevű falujának valamennyi hospese vagy népe, nov. 27-én, a helybeli Szt. Jakab-templomban esküjükkel erősítve ígérték meg a főesperesnek, hogy az apácák ellen az apostoli szentszék előtt indított perének a befejezéséig terjedő időben is megadják a püspöknek az őt megillető tizedet. Mon. Rom. Vespr. IV. 359. (Vp. lt. Decimae episcopales. 16.) Említi: Pest vm. 95., de nem a veszprémi püspökkel, hanem az esztergomi érsekkel kapcsolatban. Az oklevél felsorolja a falu lakosait, kik között iparosok is szerepelnek. 1

Krit. jegyz. 340. 2 Krit. jegyz. 320. 3 Az 1383. máj. 16-i ítéletlevél, a nov. 25. e.-i parancslevél, az 1383. nov. 25. u.-i jelentés, az 1384. jan 28-i, az eljárást megismételtető parancslevél, s a reá beküldött 1384. okt. 20-i fehérvári káptalani jelentés adataiból az állapítható meg, hogy az országbíró a veszprémi káptalan által bemutatott I. László kir. 1082-i (Krit. j^gyz. 21.), a II. András által megerősített Turul ispán-féle 1217-i (u.' o. 320.), továbbá II. András 1217-i (u. o. 340.) és 1222-i (u. o. 386.) oklevele alapján hozta meg ítéletét. A 6 ekealja föla, 65 sessio, 47 szőlő, 40 szekérre valót termő rét, malmok u.i., némi eltéréssel, ebben a 4 oklevélben foglaltakból tevődnek össze : az 1082-ben szerepel 6 ekealja föld, 46 szőlő, 40 szekérre valót termő rét, 3 malom, 22 szőlőműves, 16 jobbágy, 4 cubiculariusi és 2 magistrális szőlőműves mansio (összesen 44 mansio) ; Turul ispán adott 10 mansiót, II. András pedig 1217-ben 3, 1222-ben 6 mansiót, mindez összesen 65 mansio, tehát annyi, amennyiről az 1384. okt. 20-i jelentés beszámol. — Ld. még : Zsigmondkori okit. I. 264.