Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

kedve, a fölöttük gyakorolt királyi védnökségről lemondott. A püspök ügyvédje szerint a három oklevélből világos, hogy Miklós (és atyja) elszakadtak a püspöktől, a birtokcsere napjától nem teljesítették köteles szolgálatukat, s uruk ellenében a királytól védnököt is kértek ; Miklós viszont kijelentette, hogy servítiumát nem a saját hibájából, hanem azért nem teljesítette, mert a püspök a Bodun birtokért elvállalt (évi egy dénár-márka) censust, a csere évét leszámítva, sohasem fizette a zalai apátságnak, hanem azt ezután is ők fizették, Segwar-i Tamás fia János mester védnöksége alá pedig azért helyezték magukat, mert a püspök és emberei folyton sanyargatták őket. A felek replikája után az országbíró semmisnek nyilvánítja az 1348-i csereszerződést, azonban, mivel a Naztre-i birtoknak a csere időpontjabeli állapotára vonatkozólag ellentét állott fenn közöttük, —- Miklós szerint u. i. 1348-ban Bodun-ban 12 jobbágymansio (duodecim mansiones iobagionum) és 12 faház volt, de teljesen elhagyatva (iobagionibus et domibus penitus destitutis), Naztre-n pedig 12 jobbágytelek (fundi iobagionales) közül csak nyolc volt jókarban, Brictius pedig 16 Naztre-i jobbágymansióról és két malomról beszélt, — inquisitio helyett, mivel Miklós, szegénységére való hivatkozással ellenezte (propter suam inopiam. .. inquisitionem faceré non posse) és a püspök lelkiismeretére hagyatkozott (se ad solam ...episcopi conscientiam committere paratum asseruerat) — elrendeli, hogy júl. 25-éig a püspök személyesen vagy írásban, lelkiismeretének a szava szerint nyilatkozzék, milyen volt mennyiség £s minőség tekintetében a két birtok aránya a csere idejében. — Aug. 1-én László püspök három, Miklós pedig egy inquisitoriális^oklevelet mutat be az egymás ellen elkövetett hatalmaskodásokról, majd mind a ketten az országbíró (most már Szécsi Miklós) engedelmével a következő egyességre lépnek: 1369. nov. 18-ig Miklós családostul és javaival Naztre-ból Bodun-ba költözik, Naztre pedig a püspök kezére kerül vissza ; azt a két házat, amelyet a csere után (atyjával) Naztre-n épített, eladhatja vagy elszállíthatja; Naztre-n létesített saját szőlejét később megállapítandó áron a püspöknek eladhatja ; ennek és egy másik (régi egyházi) szőlőnek a borát 1369-ben még Miklós kapja ; nov. 18-ig Naztre-i curiájában élhet, a birtokban azonban kárt nem szabad tennie s collectát és hegyvámot nem szed ; végül nyugtatja a püspököt arról a 16 denár-pensaról, amelyet azért kapott, mert a püspöknek, a nádor rendeletére még 1368. szept. 15-én a fehérvári káptalan bizonysága előtt, saját püspöki székében, ünnepélyes nyilatkozatot kellett volna adnia (super quadam conscientiosa assertione), de nem tette. Az egyesség alapján az országbíró a birtoknak a felek részére való iktatását s az eladandó szőlő megbecsültetését rendeli (1369. aug. 1.), majd ennek a megtörténte (1369. szept 3.) s árának (három nehézsúlyú márkának) 1370. jan. 13-án való kifizetése után Naztre birtokát a püspök, Bcdun-t pedig Balázs fia Miklós tulajdonának nyilvánítja. Hártyán, függőpecsét sodratával. — Vp. lt. Nosztre 3.